Gyászképek

Képgalériák

ANGYALKÁK VIRÁGOK GYERTYÁK.

Ha fejfád mellett ég a gyertya,

Látjuk benne arcod,

Odaföntrõl-messzeségbõl,

Karod felénk nyújtod.

Vigyázol ránk most is,tudjuk,

Ugyanúgy mint régen,

Drága jó apám,

sosem feledünk téged!

Kinyújtom kezem, de csak a semmit fogja,

Itt vagyok látod, térdre rogyva.

Nehéz kövekként hullnak rám az elsárgult levelek,

S viszik magukkal mind, a kristály kék könnyemet.

Csak egy kósza szél, mi még lágy, simogat néha,

De gyorsan tovaröppen, s utána minden oly néma.

Csak a lelkem kiált, oly kétségbe esve,

Mert minden mi szép volt, itt van eltemetve.

Mikor letérdeltem ide, még fagyos volt a föld,

Aztán jött a tavasz, a nyár, minden üde volt, s zöld.

De már érezni az õsz fanyar illatát,

Ne félj maradok, s éneklem tovább szívem dallamát.

Várok rád de tudom nem jössz vissza soha.

Nehéz föld alatt ágyaztak neked.

Alszol mozdulatlan.

Hiába zümmög a szél.

Hiába fütyülnek a rigók

Hiába csalogat a napfény.

Mikor minden ember boldog és vidám,

A magány szomorúsága száll le rám.

Mikor rám mosolyognak az emberek,

Zokogok legbelül, mert nehéz Nélküled!

Ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom,

Miért létezik halál a világon,

Hiszem, hogy nem hideg sírkõ lesz a felelet,

Hanem boldog folytatás az égben, a felhõk felett.

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.094 mp