lap tetejére

 


 


 

 

Virágok gyertyák versek.

HorváthEdina Anna
Könnyvirágok
Szélvihar tombol, és nem fed burok,
az eső zuhog, lefelé csurog,
nézem, ahogy a tócsába cseppen,
csak ácsorgok némán, összetörten.
 
Könnyeim hullanak, fájdalom éget,
a létezés ezzel nem érhet véget!
Drága szerettünk, téged az égiek hívnak,
mostantól a sírodon könnyvirágok nyílnak.
 
 
 
 
 
 
 

Meggyötört lelkem csupa könny és bánat.
A virágos rét nélküled sivár és száraz.
Megszakad a szívem, mert örök búcsút vettél.
Csillagok közt Te, a legfényesebb lettél!
Angyali mosolyod nem ragyog rám többé,
De Te a szívemben élsz mindörökké!
 
 
 
 
 
Mikor még itt voltál, 
Mikor mindennap láthattál, 
És én is láthattalak, 
Akkor még nem éreztem  a mostani fájdalmamat.
 
 
 
 
 
Szívünkben hordjuk örök emléked. Te voltál nekünk a biztató remény,
Nehéz napjainkba is az utat mutató fény. Múlik az idõ,de a fájdalom nem csitul,
Szemünkbõl a könny naponta kicsordul. Tudjuk,hogy csodára hiába várunk,
Nyugodjál békében,szívünkbõl kívánjuk."
 
 
 
 
 
 
Lásd, szemembõl könny csordul,szívemben valami megmozdul.
Hisz már tudom, jobb neked,az angyalok vigyázzák lelkedet.
S végül fogadd el ezt a különleges világot,mely könnyeimtõl megázott
mert ez a virág mindig virágzik,szívünkben minden nap más színben pompázik
 
 
 
 
 
Az égbõl nézel mosolyogsz rám,
fájó szívvel búcsúznak a fák.
Egy dalban száll most hozzád egy üzenet,
fáj a szívem mert nem lehetek veled.
Hiányzol nagyon ez lett a dallamom,
lelkembe már nincs többé nyugalom.
Reméltem,egyszer te leszel az angyalom,
szívemben többé nincs már nyugalom.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Kereső
Belépés
Oldalak
0.013 mp