Gyertyák angyalok virágok





Rég már, hogy örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
Elmentél tõlünk egy végtelen útra,
melyrõl csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,
mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél!
Visszahozna a szeretet, és letörölnéd, az
Érted hulló könnyeket.





Mikor elmentél, kialudt egy csillag,
Az angyalok a mennyországba hívtak,
De sajnos itt lent elvesztettünk Téged,
A legszebb angyalát az égnek!





Pihenjetek csendesen a csillagok közt,
Hol nincs már több fájdalom,
De szívünkben itt lesztek míg élünk e világon!





Aludj csendben Drága Kincsem!
Legszebb álmod õrzi Isten.
Szeretetben, békességben,
Angyal vezet fenn az égben.





Lehullott egy levél, üres lett a ház,
Nincs már senki, aki most lelkedre vigyáz.
Elment, mert parancsra kellett mennie,
Ideje nem volt köszönni, sem búcsút vennie.




Már nincs benned félelem
A fájdalom eltûnt rég
Szörnyen súlyos a csend
Beleremeg az ég
Nem tartott vissza semmi
Téged zuhanni hívott a szakadék
Halkan dúdol a csend
Azt súgja: találkozunk mi még





Távoli fények gyúlnak, szememmel kutatom,
De már csak Téged látlak fénytelen utamon.
S bár messzirõl hunyorog az a millió csillag,
De úgy térek pihenni, hogy tudom, szívemben itt vagy!





"Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra,
Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna.
Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer,
Mert azt akarom hinni, hogy majd ettõl ébred fel."































































































