lap tetejére

 


 


 

 

Gyertyák virágok idézetek.

Sötét van, mégis bármerre nézek,
Körülöttem gyertyák százai égnek.
Mindegyik lángja egy életrõl mesél,
Pedig csend van, senki nem beszél!
 
 
 
 
 
Óh, Istenem! Hogy írjam le, amit érzek,
 
hogy írjam le, hogy hamvadó szívemben
 
ezer sebbõl vérzek,
 
távozásod felfogni nem lehet,
 
csak hullatjuk Érted
 
a vonásainkat torzító, fájó könnyeket.
 
Messze távol, egy szelíd kis csillag ragyog,
 
oda csábítottak el a fények, az angyalok.
 
 
 
 
 
És én itt maradtam, nekem még itt van dolgom,
De arcod, mosolyod, én a szívemben hordom.
Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig csak élek.
Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek.
 
A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok,
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.
 
 
 
 
 
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Születtem ,,,,, éltem halálomig.
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Emlékezz rám.
 
 
 
 
 
 
Nincs oly nap, hogy ne jutnál eszembe,
Már most tudom, hogy soha nem leszel feledve.
A nappalt még viselem, de az éjszaka kegyetlen,
Álmomból gyakran sírva ébredek, mert nem vagy itt mellettem.
 
 
 
 
 
Álmomban veled élek
Míg alszom, álmom lesz élettered,
és ebben az életben veled leszek,
mert reggel kinyitva mindkét szemem,
egyedül vagyok és nem vagy velem.
 
 
 
 
 
A gyertya ég
könnyektol ázva,
lelekedre odafenn
angyalok vigyáznak!
Már nincsenek szavak
melyeket suttog a szád,
ma is lehajtott fejjel
emlékezek rád!
 
 
 
 
 
Csendben állok, emlékezem…,
Nem halt Ő meg, még mindig él – nekem…,
Messze ment, hol el nem érhetem,
Élete úgy múlt el, mint egy pillanat,
de emléke szívünkbe örökre megarad.
 
 
 
 
 
 
Egy mese volt, egy pillanat
egy álom tán, mely megszakadt,
hogy volt egy kéz, mely ringatott,
és volt egy dal, mely altatott,
és volt egy szív, egy drága szív,
mely itt hagyott.
 
 
 
 
 
„Fekszem egy álomszép réten
s körülöttem táncolnak az angyalok…
szaladnék feléd, sietnék
hozzád,… de sajnos már nem tudok.
Ha majd leszáll az éj válassz
magadnak egy szépen fénylŐ csillagot…
az a fénypont vigyáz majd rád..
ha hiszed azt, hogy ott vagyok….
 
 
 
 
 
 
Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad 
Nincs felettünk hatalma a sírnak. 
Örök az arcod, nem száll el a szavad, 
Minden mosolyod a lelkemben marad. 
Temethet a halál, pusztíthat vízözön, 
Élsz a szívemben ezt is köszönöm.
 
 
 
 
 
 
„Túl sötét lett a nappal és túl sötét az este is,
A valóság túl szomorú az álomvilág meg hamis,
Elfutnék az emlékek elol, de nincsen hova,
Hisz O az, akit nem fogok elfelejteni soha.”
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kereső
Belépés
Oldalak
0.013 mp