Gyászképek

Képgalériák

Virágok versek gyertyák.

Amíg õriz a szemed,amíg lehunyt szemmel látsz,

Lehet, elmegyek, de itt leszek,a lábnyomomban jársz.

Amíg érez a kezed

,amíg néha még rám vársz

Egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz.

Drága Istenem

Nagy kérés volt tõled, hogy õt hagyd meg nekünk?

könyörögni, szenvedni kell azért hogy boldogok legyünk?

Nem sokat kértem, csak hogy gyógyuljon meg.

S élje át velünk mit õ már nem élhet meg.

Gyönyörû szemében a fény még csillogott.

Még az utolsó napokban is mosolygott.

Mosolygott mert hitt, mosolygott mert élt.

Semmi mást nem akart õ csak élni még.

Küzdött, még tudott, még volt ereje.

De a végzet õt is utolérte. .

Pihenjetek csendesen a csillagok közt,

Hol nincs már több fájdalom,

De szívünkben itt lesztek míg élünk e világon!

Aludj csendben Drága Kincsem!

Legszebb álmod õrzi Isten.

Szeretetben, békességben,

Angyal vezet fenn az égben.

Álmodj édes lelkem gyönyörû álmokat,

hogy éjjel ne lássam szomorúnak arcodat,

kacagd az eget, a csillagot,

s tudd, hogy mindez teérted ragyog.

Lehullott egy levél, üres lett a ház,

Nincs már senki, aki most lelkedre vigyáz.

Elment, mert parancsra kellett mennie,

Ideje nem volt köszönni, sem búcsút vennie.

A szív sokáig tud fájni, ha elveszíti, kit nagyon szeret.

Nyugalmát nem leli többé, a szív fájdalma sem enyhül,

S -e zord világból, az emlékek közé menekül...

Az élet hosszú, egy perc röpke,

Mégis egy röpke percben, egy élet törhet össze...

Távoli fények gyúlnak, szememmel kutatom,

De már csak Téged látlak fénytelen utamon.

S bár messzirõl hunyorog az a millió csillag,

De úgy térek pihenni, hogy tudom, szívemben itt vagy!

Szeretlek míg eljön értem is a halál,

És melletted leszek odafent talán.

Várom már hogy újra láthassalak,

Mert a szívem most ketté hasadt!

Nem rég, hogy örök álom zárta le szemed,

Könnyek között emlegetjük a Te drága neved.

Elmentél tõlünk egy végtelen útra,

Melyrõl csak visszanézni lehet, visszajönni soha.

Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,

Mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél?

Visszahozna a szeretet, letörölnéd az Érted hulló fájó könnyeket.

Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel,

Te leszel majd az, ki engem felemel.

Már nem sírok, látod? elengedlek hát,

Mert tudom, hogy ott fönt egy szebb világ vár !

Sok év eltelt már,és még mindig ugyanúgy szeretlek ,ugyanúgy hiányzol!

Még mindig látom az arcodat ,hallom a hangodat,

a lépteid ugyanúgy suhannak!

Sohasem feledlek nagyon -nagyon szeretlek!

Hiányzol,,,,az élet nem élet nélküled!

A neved a szél simítja egy táblán,

Az örök kék ég alatt az örök magány,

De mégis bennünk élsz tovább,

Mert az emlék erõsebb, mint a halál.

* Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,

míg csak élnem kell, sose lesz másképp.

Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés,

az a búcsú szó, amivel elmész. ...

Itt az éjjel, és Te nem vagy már velem,

hogy fogd a két kezem, ugy mint régen, és ha hívlak

, senki nem felel, csak a szivem dala sír a szélben.

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.013 mp