Gyászképek

Képgalériák

Gyertyák virágok angyalok

Sötét van, mégis bármerre nézek,

Körülöttem gyertyák százai égnek.

Mindegyik lángja egy életrõl mesél,

Pedig csend van, senki nem beszél!

Óh, Istenem! Hogy írjam le, amit érzek,

hogy írjam le, hogy hamvadó szívemben

ezer sebbõl vérzek,

távozásod felfogni nem lehet,

csak hullatjuk Érted

a vonásainkat torzító, fájó könnyeket.

Messze távol, egy szelíd kis csillag ragyog,

oda csábítottak el a fények, az angyalok.

VAJON KIK LESZNEK AZOK, AKIK MAJD EMLÉKEZNEK RÁM?

AKIK KÖNNYCSEPPET EJTENEK A NEVEM HALLATÁN?

AKIK NEM FELEDNEK MAJD. . . ,

MERT ÉN OLYAN EMBER VOLTAM, -

AKIT SZERETTEK MÍG ÉLTEM,

ÉS SZERETNEK ÍGY HOLTAN. . .

És én itt maradtam, nekem még itt van dolgom,

De arcod, mosolyod, én a szívemben hordom.

Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig csak élek.

Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek.

A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok,

Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.

S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,

Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.

Emlékezz rám, mikor fúj a szél,

Emlékezz mikor minden véget ér.

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,

Születtem ,,,,, éltem halálomig.

De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad

Nincs felettünk hatalma a sírnak.

Örök az arcod, nem száll el a szavad,

Minden mosolyod a lelkemben marad.

Temethet a halál, pusztíthat vízözön,

Élsz a szívemben ezt is köszönöm.

Könnycsepped zuhan az égbõl

keres minket szüntelenül

de nem talál meg minket soha

mert porba hull és így ér véget az útja

Bárhol jársz, tudd, hogy mindenütt a szívedben élek,

Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged!

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.002 mp