Képgalériák

lap tetejére

 


 


 

 

Egy szomorú nap fájdalmas emlékére.

(Valami kínzó bánat ül rajtam. Mintha egész föld ülne szívemen. S szinte tudatlan suttogja ajkam, elment s nem látom tán sohasem... .) 

 
Nyugodj békében ott, ahol csak jó történhet Veled!
 
Hol nincs égõ fájdalom, csak tiszta önzetlen szeretet!
 
 
 
 
 
Kihunytak a csillagok, csak egyetlen fény ragyog,
 
szemedé, mit õrzök én, törött szívem rejtekén.
 
 
 
 
Érted kiért nem szól most harang, gyújtok egy szál gyertyát hangtalan.
 
Felcsap az apró láng, én lehajtom fejem, s imára kulcsolom csendesen a kezem!
 
 
 
 
 
(Ha én angyal volnék, óvón hozzád szállnék, minden lépésedre egyenként vigyáznék.)
 
 
 
 
 
 
"Ma is sírnak az angyalok velem.
 
Hisz elment tõlem, kit nagyon szerettem. 
 
Némán könnyeznek az elsárgult levelek.
 
Hangtalan ejtem ki drága nevedet."
 
 
 
 
 
 
Mindíg itt leszel,
 
A szívem átölel,
 
Amíg élem az életem!
 
Te mindíg elkisérsz,
 
És mindíg bennem élsz,
 
Mindíg itt élsz majd velem!!
 
 
 
 
 
 
"Már csak emlék vagy, s ez olyan nehéz,
 
Hisz úgy fáj a szívünk, hogy elmentél.
 
Elhívtak tõlünk a távoli fények,
 
De mi még mindíg visszavárunk téged.
 
Tudjuk, hogy nem jöhetsz, így csak könnyezünk,
 
Fájó szívvel, gyertyalánggal Rád emlékezünk."
 
 
 
 
 
Arcodba temettem
szerelmem, mindenemet.
Szikkadt földön, köves égen
hol keresselek?
Álmaimban gyönge álmod
sohasem kisért.
A hold párkányain jár ki
nem halt, mert nem élt.
 
 
 
 
 
Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva. 
A percek szenvednek, várnak az idő halálára. 
Minden hideg, minden fagyott, 
csak hiányod állandó.
 
 
 
 
 
„De nehéz nevetni, amikor sírni kéne
Csillagot hazudni a beborult égre!
Vidám nevetéssel verni fel a házat
Mikor a szívem mélyén ott a bánat!”
 
 
 
 
 
"Gyűlölöm a várakozást, mégis várok!
Gyűlölöm a könnyeket, mégis sírok!
 
Gyűlölöm az életet ,mégis élek!
Hisz Téged várlak, Érted sírok, Érted élek!"
 
 
 
 
 
 
Nem bírom már nélküled 
 
csak látni szeretnélek,
 
könnyes szemmel magamhoz ölelnélek,
 
megcsókolnám arcod kezed,
 
minden lépted nyomát
 
csak hadd lássam még egyszer mosolyod!
 
 
 
 
 
Elmentél tőlünk a csillagok felé, 
 
Aranyló csillagpor hull már a lábaid elé. 
 
Arcunkat könny mossa, mert nem vagy már többé, 
 
De szívünkben emléked élni fog örökké!
 
 
 
 
 
Te voltál bennem az akarat,
Te voltál, de helyette fájdalom maradt.
A boldogság szívemben örökre elbújt,
Mert kit nagyon szerettem, elhunyt.
 
 
 
 
 
Eljöttem hozzád, itt vagyok újra Veled,
nem kulcsolhatom többé kezembe kezed.
Az utad tovább csillagösvényen járod,
fényévnyi távolok már a Te világod.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Kereső
Belépés
Linkek
Oldalak

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.01 mp