Gyertyák idézetek virágok.





"Hiányzol, most érted gyújtok gyertyát,
Te már többé ne lehetsz velem.
Egy múltból visszatérő érzés
Újra elhoz, elhoz nekem."





"Hol van az a csillag, amely Hozzád vezet?
Hol van az a madár, amely énekli a Neved?
Hol van az a szellő, mely összekócól Téged?
Hol van az az utca, amely örzi Lépted?
Hol van az az éj, mely ringatja az Álmod?
Hol van az az út vége, ahol majd meg kell állnom?
Merre induljak, ha majd mennem kell?
Hol lesz a végcél, ahová érkeznem kell?
Ott ahol testben nem, de lélekben Létezel!"





Véget ért egy út, az életednek útja, elmentél most tőlünk egy hideg-rideg útra!
Égjen itt most minden gyertya a Te emlékedre,
ígérjük hogy nem felejtünk, őrzünk egy életre!!!





"Még nem találunk szavakat,
még a döbbenet az úr,
oly gyorsan hagytál minket itt,
oly nagyon váratlanul.
Még fájdalom hasít belénk,
még szívünk sírva dobol,
oly fájó, s végtelen hiányod,
oly mély bánat, mi bennünk honol....."







Mert messze vagy, mert messze vagy,
Olthatatlan a szomjúságom,
Hangodat hogyha hallanám,
nem lenne több szomorúságom!
Hogyha látnám szép arcodat,
Le nem venném a szemem róla,
S titkon néznélek éjjel is,
Álmodban, amikor nem tudsz róla!





Árnyékvilágban jársz most egyedül,
lépteid alatt nem zizzen levél, se
fűszál meg nem hajlik, s én
követlek a túlsó partig, ahonnan
még visszaintesz nekem, de
ezt csak én látom, más senki sem.
Lábad nyomát lassan és könyörtelenül befújja hóval a
hideg tél, az éj sötétje eltakar,
s csak én tudom, hogy itt voltál,
s elköszöntél...





















































