Karácsonyi angyalkás gyertyás












"De jó volna, csak egyszer, még egyszer ölelni õket.
Kik a mennyben élnek már, igazi jótevõket,
mert a fa mellett, ha lehunyt szemmel várok,
boldogan, könnyezve gondolok rátok,
és nektek, ott a mennyországban,
Boldog, áldott karácsonyt kívánok!"









Nincs, olyan ember kinek ne hullna könnye,
mikor Karácsonykor megcsillan a fenyõk színes gömbje,
mert azokban a fénygömbökben arcok élednek,
arcok, mik a múltból a jelenbe törnek.





Karácsonykor tisztán ragyog szeretteink képe,
mert ilyenkor nem vet sötét árnyat a feledés elébe,
hisz emlékeik, vágyálmaik valóságot öltnek,
mintha nem is õk volnának, kik fájva elköszöntek.









Minden színes gömb egy-egy lélek tükörképe,
tükörkép mely szívünkbe van mélyen belevésve,
hogy mindaddig, míg az õértük ver, s õértük dobog,
feledetlen ragyogjanak a múltbéli arcok.







Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó nékünk,
míg egymásé vagyunk.

















