Gyászképek

Képgalériák

Gyertyák virágok versek.

Te voltál bennem az akarat,

Te voltál, de helyette fájdalom maradt.

A boldogság szívemben örökre elbújt,

Mert kit nagyon szerettem, elhunyt.

Örökké itt várok Rád estelente,

Arra, hogy végre hazagyere!

Nézem a gyönyörû csillagokat az égen,

És arra gondolok,

Vajon hol lehetsz most éppen!

Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény.

Tavasz, nyár, ősz és tél, nélküle fúj itt a szél.

Mint amikor gyermekek sírnak, ha éjjel rossz álmot látnak,

Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.

Égő könnycsepp, mondd meg neki, hogy szeretjük,

És amíg élünk, el nem felejtjük.

Csak halkan sírok, mikor senki sem lát,

A tél elűzte lelkem napsugarát.

Könnyeim folynak csak csendben arcomon,

Szívem retteg némán halálodon.

Csak halál jár körben, mindig engem figyel,

Felém kap hatalmas maró körmeivel.

Hova mentél? Nem látlak többé.

Merre jársz? Nem tudom.

Csak némán átölelnélek és

Mosolyom látnám gyönyörű arcodon.

Hiába hívlak, nem felelsz többé,

Lelkemben remegő elhagyatott kínok.

Zokogásom elnyomja a fájó, halott csend,

Szívemben lelkeddel csak halkan sírok.

Arcodba temettem

szerelmem, mindenemet.

Szikkadt földön, köves égen

hol keresselek?

Álmaimban gyönge álmod

sohasem kisért.

A hold párkányain jár ki

nem halt, mert nem élt.

Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva.

A percek szenvednek, várnak az idő halálára.

Minden hideg, minden fagyott,

csak hiányod állandó.

„De nehéz nevetni, amikor sírni kéne

Csillagot hazudni a beborult égre!

Vidám nevetéssel verni fel a házat

Mikor a szívem mélyén ott a bánat!”

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.011 mp