Angyalok virágok gyertyák





Én élnék nélküled,
de érzem nem lehet,
mert bárhová mennék,
mindig visszaérek
végleg hozzád.
Én szállnék nélküled,
de többé nem lehet,
visszatérek én,
megkesereslek téged,
érzem, te vársz.





Szívem szíveddel együtt dobban,
Nem szerethet nálam senki jobban.
Olyan vagy nekem, mint egy édes virág,
Többet érsz nekem, mint az egész világ!





Dermedt, fagyos reggel csendesebb a világ,
Az asztalon fényképed, fehér gyertya, virág.
Rád gondolok most is, széttépett lélekkel.
Örök fájdalommal, örök szeretettel!





Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messzirõl kéklõ nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint hiányod könnyhúrjain hegedül.




Rád gondolok és a sírás fojtogat,
Ha behunyom szemem, látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod,
Mintha még mindig itt lennél,... örökké a szerelmed maradok!!!













































































