Gyertyák virágok angyalok.





Volt valaki, kiért átsírok sok éjszakát,
Volt valaki, kit nem pótolhat senki más.
Volt valaki, kit mindennél jobban szerettem,
Volt valaki, kiért odaadtam volna az életem!!





...S nem érti más, csak te,
hogy a könnyek sóhajok,
nélküled még mindig
szomorúan ébrednek a holnapok.
És van olyan perc, mely
ázottan int búcsút a mának,
s olyanok is vannak,
mik érted kiabálnak....





...Hiányzol!
Hiányzik veled az élet.
Álmatlan éjszakákon
magamnak mesélek.
Baldachinos ágyba
fektet a pillanat,
s csak képzelem, hogy karjaid
újra ringatnak....





A csillagok hívták Õt maguk közé.
Nincs oly dolog,mi feledtetné.
Drága kincsként õrizzük emlékét.
Rávéssük szívünkre az Õ arcképét.
Áldásért könyörgünk szellemének.
S egy másik életben
majd együtt leszünk végleg!





A fájdalom, mi kibírhatatlan,
A kötõdés, mi leírhatatlan.
Szívünkben gyertyát gyújtunk,
Hogy jobban lássuk a múltunk.
Fejet hajtunk, majd felnézünk az égre,
Talán majd egyszer megnyugszik a lelkünk végre!


























































