Virágok gyertyák idézetek





Lehunyt szemem mögött látlak,
Hiszen már csak bennem élsz.
A tegnapok emlékeivel
Minden utamra elkísérsz




Kisért a csend,
Vigyázza még a hangodat,
Magányába zár a szoba,
Láttatja még az arcodat.
Érintésed is itt van még,
Õrizem a kezemen,
Könnycseppek gyász- harmata,
Emlékezõ szememen.





Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem õt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdõn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed.





Csak szeretnék felkelni, és rájönni arra,
Hogy ez nem más, mint rémálmok sorozata,
Hogy átölelhesselek százszor még, ezerszer,
És megígérd nekem, hogy soha nem hagysz el!





Szemünkben tükrözödik tekintete még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élsz tovább, bennünk ....örökké.






Gondolkodom,emlékezem
E bágyadt napon.
Lelkembe' nincs virág, verőfény,
Csak hervadt, néma fájdalom.
Tévedt madárként egy-egy emlék
Repűl át szívemen,
S szelíden, könyeimet áldva,
Te újra megjelensz nekem.
















































