Gyászképek

Képgalériák

Gyertyák versek virágok.

...S nem érti más, csak te,

hogy a könnyek sóhajok,

nélküled még mindig

szomorúan ébrednek a holnapok.

És van olyan perc, mely

ázottan int búcsút a mának,

s olyanok is vannak,

mik érted kiabálnak....

A csillagok hívták Õt maguk közé.

Nincs oly dolog,mi feledtetné.

Drága kincsként õrizzük emlékét.

Rávéssük szívünkre az Õ arcképét.

Áldásért könyörgünk szellemének.

S egy másik életben

majd együtt leszünk végleg!

Álmokra várok minden este,

De csak várok reménykedve.

Nem jönnek, mint ahogy Te sem

S a valóság súlya a legnehezebb.

Semmi nem olyan nélküled,

Magányosan járom a régi helyeket,

Kereslek, kereslek

És a szívemben talállak meg!

Neved az álmatlan tengerre írom

Virraszt velem örökös éber álom.

Velem vagy mindig,még ha nem is látlak

S mig élek hazavárlak,.....

A fájdalom, mi kibírhatatlan,

A kötõdés, mi leírhatatlan.

Szívünkben gyertyát gyújtunk,

Hogy jobban lássuk a múltunk.

Fejet hajtunk, majd felnézünk az égre,

Talán majd egyszer megnyugszik a lelkünk végre!

"Azt mondják,hogy a szív égõ sebére

legjobb gyógyszer a száguldó idõ.

Én elhiszem

de egyre inkább érzem,hogy az a sebhely

egyre nagyobbra nõ!"

Szememben már ágya van a könnynek,

Lefektettem õket, mégis elõjönnek.

Peregnek arcomon, s a szívemig elérnek,

Nem kérdezem, mert tudom, titkon mit remélnek!

Még mennyi szép ígéret,

Mennyi csoda, ami várt volna rá.

Nélküle nem teljesülhet soha már,

És itt maradtam én is álmok, remények nélkül.

Rám sem várnak már ígéretek, csodák,

Csak könnyek, kérdések és szomorúság!

Most magam elé képzelem mosolygó szemed

És nem tudom elhinni: elvesztettelek!

De a szívemben él még a remény,

hogy egyszer találkozunk mi még!

Van egy ország, ahová már oly sokan elmentek,

Ahová csak visz az út, vissza sosem jönnek.

Ki itt maradt a szívét bánat járja,

Fájdalmas sóhaj száll az éjszakába!

"Virágerdõ sûrûjében pihen

egy szív csendesen.

Rég nem dobban családjáért,

messze vitted Istenem!

Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,

Akik szívbõl szeretnek,

nem felednek Téged!"

Kifelé mosolygok, de belül pereg a könnyem,

Nem láthatja senki, hogy összetört lelkem.

Jókedv és vidámság mind ez csak álca,

Hogy fájó szívemet senki meg ne lássa

Sajnos nem jössz már, s nem hallom hangodat,

Még a gyertya lángja sem enyhíti hiányodat.

Egyre csak múlnak a napok , a hetek,

De hangod csak azt súgja: "Sajnos nem jöhetek!"

Nyitott vagy csukott szemmel, de látlak,

Nem számít, hogy éppen hol vagyok

Nem számít semmi: megtalállak,

Mielõtt elfogynak a napok.

Nem tudom, hogy mikor, hogyan vagy hol,

Nem tudom, majd lélegzek- e még,

De egyszer, valahogy és valahol,

Hol összeér a föld és az ég;

Találkozunk még!!!!

Feléd fordítom arcomat, mert tõled

hullhat rám a fény és a meleg,

s olykor, mikor a közeledbe érek,

már azt hiszem: most... most elértelek!

Most a fájdalom üvölt bennem, karmol, tép, szétszakít,

De az élet mindvégig arra tanít, hogy elviseld a kínt.

Miért Õ? Miért ment el Õ is ily korán?

Nem érdemelt az élettõl többet talán?

A sok miértre nincsenek válaszok,

Fájlalom, de választ én sem kaphatok.

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.013 mp