lap tetejére

 


 


 

 

Versek virágok gyertyák.

Szívünkbe markol az emlékezés, kedves arcod mindig bennünk él, 
Időnk szabott, óránk száma kevés, e nap a tiéd, előttünk a tél. 
Hogy nem lehetsz velünk, ma is fáj, nélküled üres a mozdulat. 
lelkedet őrzi a ködös táj, Veled száll tovább a pillanat.
 
 
 
 
 
Fényes a reggel, a nap is felkelt már, 
Égi útján egyre magasabban jár. 
Rétek fűszálain harmatcsepp ragyog, 
Égi lépteidet kísérjék ma is angyalok 
 
 
 
 
 
Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen, 
oly vonzó a fényed, mit nem érek el. 
Álmomban látlak és mindennap várlak, 
mert amíg élek, nekem csillag leszel...
 
 
 
 
 
Egy szál virág, egy gyertyaszál, 
Egy fénykép, amin mosolyogsz ránk, 
Emléked örökké itt van velünk, 
Amíg élünk, Te is élsz velünk! 
 
 
 
 
 
Pici könnycsepp, mi végig gördül arcomon,
Hatalmas a fájdalom, miért könnyemet hullatom.
Csak menj utadra, fájdalomnak gyümölcse,
Te, a szememnek legőszintébb könnycseppje !!

Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba,
Egyedül nem fog menni, még szükségem van a támaszra.
Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak?
Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak?
 
 
 
 
 
 
Szívünkbe markol az emlékezés, kedves arcod mindig bennünk él, 
Időnk szabott, óránk száma kevés, e nap a tiéd, előttünk a tél. 
Hogy nem lehetsz velünk, ma is fáj, nélküled üres a mozdulat. 
lelkedet őrzi a ködös táj, Veled száll tovább a pillanat.
 
 
 
 
 
Virág és gyertya kezemben,bennem csak halk sóhajok,
egy-egy gyertyát gyújtok,lángjába én is beleolvadok.
 
Melegség járja át a szívem,érzem szinte közelségedet.
Lassan becsukom szemem,oly jó hinni, itt vagy velem
 
Sírodra teszem a virágot,a szél zúgását hallgatom,
örökké hiányozni fogsz! nyugodjon békében lelked,
 
 
 
 
 
 
Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban. 
Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő. 
 
 
 
 
 
 
Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény, 
mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem... 
s hiszem, hogy van remény. 
 
 
 
 
 
 
Az elmúlás kopogtat az ajtón, ablakon,
visszavárlak, talán bekopogsz egy hajnalon,
drága jó Istenem ,miért vetted el tőlem?!
Ragadd meg karom, vigyél hozzá! Vár engem…
 
 
 
 
 
 
Váratlanul ért a halál 
Búcsú nélkül mentél el. 
Aludd szépen örök álmod 
Soha nem feledünk el. 
 
 
 
 
 

Remegő kezét kezemben fogtam
Szeme szinte beszélt
De én szavak nélkül is tudtam
Nem fájt még annyira
Soha de soha semmi
Mint akkor és ott

 

Csendben elengedni
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Kereső
Belépés
Oldalak
0.005 mp