Gyertyás virágos idézetes.




"Én fognám a kezedet
vissza hoználak ha lehet
de sajnos ez csak ábránd
de az emléked megmarad
és örökké szívembe zártalak
mindig emlékszek majd rád
amíg újat és újat dobban a szívem
s az életem után legalább újra veled leszek





„Ne gyûlölj semmit és senkit halálom miatt,
Haragnak utat szíved semmiképp sem nyithat.
Vigyázz rájuk... Ápold õket, kiket szerettem
Tedd meg ezt helyettem... Hisz én már nem tehetem...”




A Nap vigyázzon Rád, mig nem vagyok Veled,
A Hold kísérjen utadon, mig nem fogom a kezed.
A szél derüljön, amikor nevetsz,
De mindig tudd, én ott vagyok Veled.





Minden percben mellettem vagy,
Sose hagynál el.
Csak az ad erõt, hogy tudom
Semmi nem múlt el.
Sose hagynál el.
Csak az ad erõt, hogy tudom
Semmi nem múlt el.





Szavakkal el nem mondhatom,
versben le nem írhatom,
hogy mennyire hiányzol.
Nélküled nem ragyog a napsugár,
s oly szürke lett az egész világ.
Nincs rá szó és nincs rá hang
és nincs senki,
aki visszaad,
s míg élek,
erre nincs vigasz.





Múló magány gyötrõ percei,
édes álom féltett vétkei.
Lefolyó könnyek, mik valamit mondanak,
fájó szívek, mik darabokra hullnak.
Néma világ, mely megöl és eltipor,
kínzó fájdalom szívembe hatol.
Kisírt szemek, bánattal telve,
vérzõ érzelmek a szívembe temetve!





„Túl sötét lett a nappal és túl sötét az este is,
A valóság túl szomorú az álomvilág meg hamis,
Elfutnék az emlékek elõl, de nincsen hova,
Hisz Õ az, akit nem fogok elfelejteni soha.”





Úgy mentél el tõlünk mint õsznek virága,
Sírba szállt veled szívünk boldogsága.
Segítõ szavad soha nem feledjük,
Dolgos két kezed örökké érezzük.
Nélküled az élet üres és sivár,
Hiába díszíti sírodat virág.
Könnyes szemmel már csak a virágokat nézzük,
Fájó szívvel már csak Rád emlékezünk..
































































































