Gyászképek

Képgalériák

Gyertyák virágok angyalok.

"Nem bújhatok már soha Hozzád,

hogy tested mindentől megóvjon,

és hogy féltő, puha karod

csak óvón körém fonódjon.

Itt állok fázva, árván az ég alatt,

elmentél és nekem semmim sem maradt.

Megszűnt minden jó lenni,

nem tudok már szeretni."

Paula S. Tizzis

"Gyújtok egy gyertyát és gondolok Rád,

Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád,

Olvad a viasz, a kanóc leég,

Lelkemben bánat, s a szívem sötét,

Megfáradt kezeid már soha nem foghatom,

Szerető szavaid többé nem hallhatom.

Fénylő szemeidbe már sohasem nézhetek,

De senki nem veheti el tőlem az emlékedet!"

"Csak addig volt jó nekem míg karomban éreztelek, de elmentél hirtelen.

Itt hagytál egyedül a sötétben, s már nem érzek mást csak végtelen ürességet.

Szomorúságot és keservet, mély fájdalmat szüntelen.

Sosem múló pillanatot mi lelkembe mar, átható gyászt ami örökké tart.

Nappalom-éjjelem ugyanúgy éget, kínoz a tudat... miért mentél el?"

Drága szíved megszűnt dobogni

Már nem hallhattad, az utolsó sóhajt

Már nem érezhetted az utolsó ölelést

Már nem láthattad a szeretteid zokogni.

A csokrok, a rózsa

Mind elhervad

De a mosolyod, az emléked

Örökre velünk marad.

A kín nem enyhül, bár telik az idő.

Hónapra hónap jő. . . eltelik sok- sok idő.

Az időt, mit Veled tölthettem Csak egy pillanatnak érzem,

Nem maradt más nekem,

Csak képek, álmok, emlékek. . .

"Itt hagytál engem, búcsú nélkül,

összetörve, reménytelenül.

Nem tudtam Tőled elköszönni,

és sok hibámat jóvátenni.

Már nem tudom elmondani,

mennyire nagyon szeretlek.

Én nem tudok lemondani,

folyton várlak, és kereslek."

Paula S. Tizzis

"Nézem a kőbe vésett sorsod,

moha tarkítja hiányjeled,

könnyeim a múltunkkal mosod,

szívem alatt hever koporsód,

s némán kiáltom elhalt neved."

Paula S. Tizzis

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.013 mp