Képgalériák

lap tetejére

 


 


 

 

Gyertyák virágok idézetek

Még mennyi szép ígéret,
Mennyi csoda, ami várt volna rá.
Nélküle nem teljesülhet soha már,
És itt maradtam én is álmok, remények nélkül. 
Rám sem várnak már ígéretek, csodák, 
Csak könnyek, kérdések és szomorúság!
 
 
 
 
 
Most magam elé képzelem mosolygó szemed
És nem tudom elhinni: elvesztettelek!
De a szívemben él még a remény,
hogy egyszer találkozunk mi még!
 
 
 
 
 
Van egy ország, ahová már oly sokan elmentek,
Ahová csak visz az út, vissza sosem jönnek.
Ki itt maradt a szívét bánat járja,
Fájdalmas sóhaj száll az éjszakába!
 
 
 
 
 
"Virágerdõ sûrûjében pihen
egy szív csendesen.
Rég nem dobban családjáért,
messze vitted Istenem!
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
Akik szívbõl szeretnek,
nem felednek Téged!"
 
 
 
 
 
 
Sajnos nem jössz már, s nem hallom hangodat, 
Még a gyertya lángja sem enyhíti hiányodat. 
Egyre csak múlnak a napok , a hetek, 
De hangod csak azt súgja: "Sajnos nem jöhetek!"
 
 
 
 
 
Nem tudom, hogy mikor, hogyan vagy hol,
Nem tudom, majd lélegzek- e még,
De egyszer, valahogy és valahol,
Hol összeér a föld és az ég;
Találkozunk még!!!!
 
 
 
 
 
 
Most a fájdalom üvölt bennem, karmol, tép, szétszakít,
De az élet mindvégig arra tanít, hogy elviseld a kínt.
Miért Õ? Miért ment el Õ is ily korán?
Nem érdemelt az élettõl többet talán?
A sok miértre nincsenek válaszok,
Fájlalom, de választ én sem kaphatok.
 
 
 
 
 
Oh, bárcsak álmodnám ezt az életet,
 
Amit most nélküled élek.
 
Oh, bárcsak ébrednék melletted.
 
Odabújnék hozzád, átölelnélek.
 
 
 
 
 
"Felidézném ha tudnám, de van ami még fogva tart,
Nem felejtelek el, Érted ég a gyertyaláng,
Mutatja az utat Neked, ha visszajössz majd megtaláld 
A helyet ahol ezer szív fájdalma, könnyekkel vár.
 
 
 
 
 
Apró gyertyák fénye lobban,
tündöklõen fénylik,
Szivembõl az emlékkönnyek
Az arcomon gördülnek végig.
 
Lágyan fúj odakint a szél,
hallgasd , mirõl mesél.
Úgy mesél, ahogyan régen Te nekem,
azt soha el nem feledem.
 
 
 
 
 
Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon,
Ez azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon.
A könny és a szeretet édestestvér,
Nem szeretet, ami egy könnyet sem ér.
Ki sosem sír, az sosem szeretett,
Mert a könny és a szeretet egy napon született!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

Kereső
Belépés
Linkek
Oldalak

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.017 mp