Gyertyák idézetek virágok





Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed hogy vége,
Kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre.
Ott van Õ, ki meghallgatja szíved minden bánatát,
Ott van Õ, ki megérti, hogy neked mennyire fáj.
Õ ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány.
Õ vígasztal, ha sírni lát, mert Õ vigyáz rád!





Élünk, várjuk Õt,
Hátha egyszer ott áll az ajtónk elõtt.
Aztán a valóság ránk szakad
Lelkünk tovább fáj a kín alatt
Kiáltanánk, hogy Õ is hallja odaát,
Hol vagy, nélküled üres a világ.
Várunk, ha nem jössz, mert nem jöhetsz,
Mi megyünk hozzád, ott leszünk veled.





Nem felejthet aki szeret
Nem múló az emlékezet
Könny a szemben bú a szívben
Felejteni nem lehet
Szeretteink pihenjetek
Szívünkben mindig éltek
Eljön majd a viszontlátás
Sírotokon legyen áldás!





Múló magány gyötrõ percei,
édes álom féltett vétkei.
Lefolyó könnyek, mik valamit mondanak,
fájó szívek, mik darabokra hullnak.
Néma világ, mely megöl és eltipor,
kínzó fájdalom szívembe hatol.
Kisírt szemek, bánattal telve,
vérzõ érzelmek a szívembe temetve!


















































































