lap tetejére

 


 


 

 

Idézetek virágok gyertyákkal.

„Valahol messze sír egy hegedû,
tücsök dalol hozzá kíséretül.
Úgy fáj a hang...vajon ki szomorú:
én csupán, vagy aki hegedül?
 
 
 
 
Éjfélt ütött az óra...rejtve, lopva
jó volna most egy hárs alá kiállni...
fátylas szemekkel elnézni a holdat...
és várni...várni...várni...”
 
 
 
 
 
Mi lehet gyógyír fájó sebeimre,
bánattal megtûzdelt szenvedéseimre,
mit tegyek ha beborít engem a gyász,
ez a sötéten komor végzetes nász?
 
 
 
 
 
Imára kulcsolt remegõ kezekkel,
könnyel áztatott szomorú szemekkel,
Istent kérem hallja meg jajszavam,
hallja meg lelkem mekkora gyászba van.
 
 
 
 
 
Nyílnak a virágok pompázó kertekben,
bánatvirág nyílik régóta a szívemben,
fekete rózsák gyökeret eresztettek,
ezek tüskéi folyton megsebeznek.
 
 
 
 
 
Emlékek suhannak a szellõ hátán,
hangok és arcok itt hagytak árván,
szeretõ ölelések melyek elmaradtak,
lettek lakói rideg kriptafalaknak.
 
Temetõkben kóborló szomorú lélek,
mióta elmentél árván így élek,
nem találom helyem ezen a földön,
emléked virágát könnyemmel öntözöm.
 
 
 
 
 
Elmegyek, mert el kell mennem... 
Hogy elköszönni sem tudtam... sajnálom, 
Tudjátok, kiket szerettem 
A síron túl is örökké...imádom! 
 
Elmegyek, mert el kell mennem... 
Vár rám az ismeretlen... hosszú álom
Míg éltem szívem és lelkem 
Néktek adtam... hát ne fájjon halálom! 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kereső
Belépés
Oldalak
0.014 mp