Gyertyák virágok versek.





"Most becsukom a szemem, a csodára várva,
Majd kinyújtom a kezem, az ég felé tárva,
Most nem akarok mást, csak sírni-és sírni,
Majd köddé válni, eltûnni, mert ezt nem lehet kíbírni."





Csöndben merengve bámulok elõre,
megállt az élet, megállt egy idõre.
Bárhol is kereslek, nem látlak sehol,
felkavartad lelkem, szívem már gyászol.
Szemembõl könnycsepp halkan csordogál,
nincsen már másom, csak emlék, mit itt hagytál





-Sajnos már csak Emlék vagy
S most már mindhalálig az is maradsz.
Olthatatlanul agyamba égetted magad
Feledés útján,örök akadályként haladsz!





Sötét, rideg és nyirkos éjben
a sok csillag lélekként ragyog.
Avar zörög a talpak alatt,
kerti úton kavics csikorog.
Lidérces fényû holt városban
a könny hûvös patakként csorog,
Fejfát ölelõ fájdalmakat
vigasztalnak égi angyalok!





Te
aki
csillagok útján jársz,
szeretõ szívvel emlékezem rád,
Életünkbõl felidézel sok emléket,,,meseszépet,
Amikor én gyertyát gyújtok,
gondolatban velem vagy,
Gyertya lángja égig emel,
körbefon
és fénnyel ölel!





"Elhervadó õszirózsa, hulldogáló tarka lomb, Boruljatok sírhalmomra, legyen bársonypuha domb. Elrepültek már az évek, Isten sok napot adott, Megtört testtel földbe térek, de szívetekben ott vagyok."





"Engem már csakis szép helyek várnak,
Kék hegyek zöldülõ mezõk,
Ahol nem lesz több kin,
S nem lesz több bánat
Csak angyalok mindenfelõl..."




Arcodba temettem
szerelmem, mindenemet.
Szikkadt földön, köves égen
hol keresselek?
Álmaimban gyönge álmod
sohasem kisért.
A hold párkányain jár ki
nem halt, mert nem élt.





"Gyűlölöm a várakozást, mégis várok!
Gyűlölöm a könnyeket, mégis sírok!
Gyűlölöm az életet ,mégis élek!
Hisz Téged várlak, Érted sírok, Érted élek!"





Angyalok szállnak,
a csillagos égen,
ők vigyázzák álmodat,
aludj hát szépen.
Itt vagyok melletted én is,
velük együtt vigyázok rád,
aludj hát nyugodtan kedvesem,
szép álmokat,jó éjszakát!!!





"Miért sirattok?
Isten arca volt, mely simogatóan reám hajolt,
S én mentem
most fényözönben élek
És nem vagyok más, csak tisztuló lélek!
Ha emlegettek, köztetek leszek,
De fáj, ha látom hulló könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Mert én már Istennél vagyok.























































































