Elhunyt párom emlékére



































Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba,
Egyedül nem fog menni, még szükségem van a támaszra.
Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak?
Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak?




Eltelt sok-sok év ,és még mindig ugyanúgy szeretlek ,ugyanúgy hiányzol!
Még mindig látom az arcodat ,hallom a hangodat,
a lépteid ugyanúgy suhannak!
Sohasem feledlek nagyon -nagyon szeretlek!
Hiányzol,,,,az élet nem élet nélküled!



Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem õt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdõn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed




Gondolkodom,emlékezem
E bágyadt napon.
Lelkembe' nincs virág, verőfény,
Csak hervadt, néma fájdalom.
Tévedt madárként egy-egy emlék
Repűl át szívemen,
S szelíden, könyeimet áldva,
Te újra megjelensz nekem

































