lap tetejére

 


 


 

 

Elhunyt párom emlékére

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba,
Egyedül nem fog menni, még szükségem van a támaszra.
Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak?
Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak?
 
 
 
 
 
Eltelt sok-sok év ,és még mindig  ugyanúgy szeretlek ,ugyanúgy hiányzol!
 
Még mindig látom az arcodat ,hallom a hangodat,
 
a lépteid ugyanúgy suhannak!
 
Sohasem feledlek nagyon -nagyon szeretlek!
 
Hiányzol,,,,az élet nem élet nélküled!
 
 
 
 
 Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem õt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdõn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed
 
 
 
 
 
Gondolkodom,emlékezem
E bágyadt napon.
Lelkembe' nincs virág, verőfény,
Csak hervadt, néma fájdalom.
Tévedt madárként egy-egy emlék
Repűl át szívemen,
S szelíden, könyeimet áldva,
Te újra megjelensz nekem
 
 
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Kereső
Belépés
Oldalak
0.02 mp