Gyászképek

Képgalériák

Angyalok gyertyák virágok.

Napsugár és csillagok világa,

Jó szívednek örök álmát õrzik,

Tiszta lelked fenn a magas égben

A síron túl is felettünk õrködik.

Hunyd le a szemed napsugár,

nem kell a fény,a meleg már,

gyászom mélysége oly nagy,

sugarad oda úgysem juthat

Valaki végleg elmehet,

õrizd meg emlékét, és el ne feledd,

így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll,

vár a túlsó parton, hol nincsen határ.

Nincs már érintés, de érzek.

nincsenek szavak, de értek.

Nincs itt, de nem félek!

Ez földöntúli szeretet.

Drága összetört virágaink,

Pihenjetek csendesen,

Ne érezzétek fájó könnyeink,

Álmodjatok, míg találkozunk odafenn!

Lelked szárnyal a fénylõ messzeségben,

Mint hófehér galamb az égen.

Oly tisztán, fehéren, örök szeretetben

A viszontlátásig velünk leszel.

Fáj ez a porszemnyi pillanata a létnek

Hol tombolnak a fojtogató miértek.

Sikoly szabja a percet ketté,

Nem teszi a holnapot szebbé.

Drága Édesapánk, bár még szólhatnál,

szívem szakad meg, hogy itthagytál.

Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?

Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.

Eljön a perc és én eljövök,

Elviszlek majd messzire.

Elmegyünk oda, ahol színes az ég,

Nincs gond és nincs szürkeség!

Fényes a reggel, a nap is felkelt már,

Égi útján egyre magasabban jár.

Rétek fûszálain harmatcsepp ragyog,

Égi lépteidet kísérjék ma is angyalok

Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen,

oly vonzó a fényed, mit nem érek el.

Álmomban látlak és mindennap várlak,

mert amíg élek, nekem csillag leszel...

Egy szál virág, egy gyertyaszál,

Egy fénykép, amin mosolyogsz ránk,

Emléked örökké itt van velünk,

Amíg élünk, Te is élsz velünk!

Millió gyertya éghet Érted,

Szívünk nem feled Téged!

Velünk vagy, bár elmentél

Emléked itt bennünk mindig él

Lehunyt szemem mögött látlak,

Hiszen már csak bennem élsz.

A tegnapok emlékeivel

Minden utamra elkísérsz

Pici könnycsepp, mi végig gördül arcomon,

Hatalmas a fájdalom, miért könnyemet hullatom.

Csak menj utadra, fájdalomnak gyümölcse,

Te, a szememnek legõszintébb könnycseppje !!

Az élet nem egyéb, mint egy élõ hárfa,

Melyen a sors keze a nótáit játssza.

A sors az ujjait a húrokon tartja,

Simogatja lágyan, vagy széjjel szaggatja.

Kisért a csend,

Vigyázza még a hangodat,

Magányába zár a szoba,

Láttatja még az arcodat.

Érintésed is itt van még,

Õrizem a kezemen,

Könnycseppek gyász- harmata,

Emlékezõ szememen.

Még nem búcsúztam el csak épp elszakadtam,

csak épp megfojtottak ,lenyelt könnyeim,

még nem búcsúztam el,csak beléd haltam,

még utánad kapkodnak, görcsösen kezeim,

Számtalanszor újra látom képedet,

kedves emlék, elfeledni nem lehet.

Illatodat felém fujja a szél,

elmúlt szép napokról, RÓLAD mesél...

Szívem szíveddel együtt dobban,

Nem szerethet nálam senki jobban.

Olyan vagy nekem, mint egy édes virág,

Többet érsz nekem, mint az egész világ!

Dermedt, fagyos reggel csendesebb a világ,

Az asztalon fényképed, fehér gyertya, virág.

Rád gondolok most is, széttépett lélekkel.

Örök fájdalommal, örök szeretettel!

Ne gondold azt, hogy semmivé lettél,

Õrizzük azt, mit mondtál és tettél.

Ettõl van az, hogy szeretünk Téged,

Bárhol is vagy, nem érhet véget!

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.019 mp