Virágok idézetek gyertyák.

Könnycsepped zuhan az égből

keres minket szüntelenül

de nem talál meg minket soha

mert porba hull és így ér véget az útja

Bárhol jársz, tudd, hogy mindenütt a szívedben élek,

Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged!

Virágokra hullott drága könnyek, szeretettel öntözik őket.

Virágzásukkor, a szeretet: visszaköszön,

Megmarad a gyász, a lélek elköszön

Szívünkbe markol az emlékezés, kedves arcod mindig bennünk él,

Időnk szabott, óránk száma kevés, e nap a tiéd, előttünk a tél.

Hogy nem lehetsz velünk, ma is fáj, nélküled üres a mozdulat.

lelkedet őrzi a ködös táj, Veled száll tovább a pillanat.

Már nincs benned félelem

A fájdalom eltűnt rég

Szörnyen súlyos a csend

Beleremeg az ég

Nem tartott vissza semmi

Téged zuhanni hívott a szakadék

Halkan dúdol a csend

Azt súgja: találkozunk mi még

Ugye tudod ,hogy szeretlek mert ,ajándék mi voltál!

Felriadok esténként,mert úgy érzem ,hogy szóltál!

Én még nézem az ajtót,várom ,hogy belépj rajta!

Csak a keserűség ,mi szívemet marja!

A szép emlékek,mint a könnyek,az út porát mossák!

Nincsen ima,nincsen Isten,ki nekem Téged visszaadna!

Remegő kezét kezemben fogtam

Szeme színte beszélt

De én szavak nélkül is tudtam

Nem fájt még annyira

Soha de soha semmi

Mint akkor és ott

Csendben elengedni

Hiába telnek múlnak el az évek,

Még mindig látod, de ha nyúlsz felé, el nem éred.

Minden emlék és kép előtör,

Veled marad örökké akit megőrzöl.

Sok virág, gyertyafény, nagy bánat az enyém.

Aki elment a csillagokból int felém.

Ott fenn az angyalok hárfája szebben szól

tudom én, már nem számít, ha a föld beomol.

"Kereslek Téged a zajban, a csendben,sivár puszta tájban, s őrjítő tömegben.

Álmomban a Te arcodat látom,felébredni ezért, többé sosem vágyom.

Múlnak a napok, s fakul a remény,hogy valaha egyszer újra látlak én.

Elmegyek hozzád mindig, amíg élek,

Nem hagylak magadra, mindig visszatérek!

Ha eljő az én órám, hozzád hazatérek.

Hiányod fájdalom, elviselni nehéz,

Örökké él szívemben a rád emlékezés.

" Van egy dal, csak Rólad szól, Azt üzeni, nagyon hiányzol. Ha hallod ezt a dallamot, Akkor csak Rád gondolok. Leszáll az est, s a csillagok, Egyikben most Te ragyogsz. Lelked bennem él tovább, Odafentről vigyázz rám. Nem búcsúztál, csak itt hagytál, Most az égből figyelj rám. Érted sír most a szívem, Gyere vissza, s csak álom lesz. Egyszer talán újra látlak, Mindennap én visszavárlak. Utolsó érintés, utolsó pillantás, Millió emlék, mit örökre itt hagytál. Miért kellett, hogy így legyen? Kérdezlek, s Te nem felelsz. Hol jársz, vajon merre vagy? Szívemben mindig ott maradsz. Most érted szól a hárfa Minden egyes dallama, Viszi a szél tehozzád, Neked írtam, hallgasd hát! "