Gyertyák angyalok virágok.

Sok virág, gyertyafény, nagy bánat az enyém.

Aki elment a csillagokból int felém.

Ott fenn az angyalok hárfája szebben szól

tudom én, már nem számít, ha a föld beomol.

Elmegyek hozzád mindig, amíg élek,

Nem hagylak magadra, mindig visszatérek!

Ha eljő az én órám, hozzád hazatérek.

Hiányod fájdalom, elviselni nehéz,

Örökké él szívemben a rád emlékezés.

Az elmúlás kopogtat az ajtón, ablakon,
visszavárlak, talán bekopogsz egy hajnalon,
drága jó Istenem ,miért vetted el tőlem?!
Ragadd meg karom, vigyél hozzá! Vár engem…

Váratlanul ért a halál
Búcsú nélkül mentél el.
Aludd szépen örök álmod
Soha nem feledünk el.

Leborulok némán sírod felett,
Áldva őrzőm emlékedet.
Mert szívedben nem volt csak jóság és szeretet,
Munka és küzdelem volt életed!

Minden mulandó a földön,
Minden elvész valaha.
Csak a szeretett suttog
Soha...Soha...!!

"Hiányzol, olyan nagyon hiányzol...
Értelem nem fogja fel, szív nem viseli el
ezt a fájdalmat,
Számomra nincs nyár, nincs tél,
Se éjjelem, se nappalom,
Mióta végleg elmentél."

"A virág elhervad rövid pár nap alatt,
De emléked szívünkben örökre megmarad.
Számunkra Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok."
"Nyugszom... Így döntöttek az Istenek."

Remegõ kezét kezemben fogtam

Szeme színte beszélt

De én szavak nélkül is tudtam

Nem fájt még annyira

Soha de soha semmi

Mint akkor és ott

Csendben elengedni

"Kereslek Téged a zajban, a csendben,sivár puszta tájban, s õrjítõ tömegben.

Álmomban a Te arcodat látom,felébredni ezért, többé sosem vágyom.

Múlnak a napok, s fakul a remény,hogy valaha egyszer újra látlak én.

Összetört szív,

mint elhagyott virág.

Csak állok és bámulok némán,

Nincs már érzés, nincs már szó,

Nincs már nekem semmi,,, semmi jó...

Üres az udvar, a ház, hiába várunk, nem jössz haza már. Eltűnt egy élet, csak az emlék maradt. Szívünkben érted

fájó könny fakad, emléked örökre szívünkben marad.

Nélküled szomorú, üres a házunk, Még most sem hisszük el, Hogy hiába várunk.

Akkor tudod,mi is az a magány,

Ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán,

Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,

De nem hallja azt,csak a nyomasztó sötét.

Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad

Nincs felettünk hatalma a sírnak.

Örök az arcod, nem száll el a szavad,

Minden mosolyod a lelkemben marad.

Temethet a halál, pusztíthat vízözön,

Élsz a szívemben ezt is köszönöm.

Könnycsepped zuhan az égből

keres minket szüntelenül

de nem talál meg minket soha

mert porba hull és így ér véget az útja

Bárhol jársz, tudd, hogy mindenütt a szívedben élek,

Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged!

Gyászképek

Gyertyák angyalok virágok.