Gyászképek

Képgalériák

Gyertyák virágok versek.

Ha fejfád mellett ég a gyertya,

Látjuk benne arcod,

Odaföntről-messzeségből,

Karod felénk nyújtod.

Vigyázol ránk most is,tudjuk,

Ugyanúgy mint régen,

Drága jó apám,

sosem feledünk téged!

Hunyd le a szemed napsugár,

nem kell a fény,a meleg már,

gyászom mélysége oly nagy,

sugarad oda úgysem juthat!

Valaki végleg elmehet,

őrizd meg emlékét, és el ne feledd,

így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll,

vár a túlsó parton, hol nincsen határ.

Kinézek az ablakon,

Érzek egy könnycseppet arcomon lefolyni.

Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék:

HIÁNYZOL NAGYON!!!

Fényes a reggel, a nap is felkelt már,

Égi útján egyre magasabban jár.

Rétek fűszálain harmatcsepp ragyog,

Égi lépteidet kísérjék ma is angyalok

Egy szál virág, egy gyertyaszál,

Egy fénykép, amin mosolyogsz ránk,

Emléked örökké itt van velünk,

Amíg élünk, Te is élsz velünk!

Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen,

oly vonzó a fényed, mit nem érek el.

Álmomban látlak és mindennap várlak,

mert amíg élek, nekem csillag leszel...

Pici könnycsepp, mi végig gördül arcomon,

Hatalmas a fájdalom, miért könnyemet hullatom.

Csak menj utadra, fájdalomnak gyümölcse,

Te, a szememnek legőszintébb könnycseppje !!

Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba,

Egyedül nem fog menni, még szükségem van a támaszra.

Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak?

Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak?

Kisért a csend,

Vigyázza még a hangodat,

Magányába zár a szoba,

Láttatja még az arcodat.

Érintésed is itt van még,

Őrizem a kezemen,

Könnycseppek gyász- harmata,

Emlékező szememen.

Még nem búcsúztam el csak épp elszakadtam,

csak épp megfojtottak ,lenyelt könnyeim,

még nem búcsúztam el,csak beléd haltam,

még utánad kapkodnak, görcsösen kezeim,

Még nem búcsúztam el,még kapaszkodom,

mint fán az utolsó levél,

még nem engedlek el,még tart az álmom,

s tartalak Téged is ,amíg véget ér.

Még nem búcsúztam el,hát gyere vissza,

s ne mond nekem,hogy nincs visszaút,

vagy ha nem találsz ,én megkereslek,

s a halál ellen viaskodom

Még nem búscúztam el,hát ölelj engem,

lázas könnyem áztatja ingedet.

Még nem búcsúztam el, suttogom elhalón,

de hiába várok ,már nem jön felelet!

"Álmos falakon megül a csend,

csak a magány szűköl idebent,

csak a magány sír,zokog, kiabál,

csak én hallom,aki csodára vár!

Csöndben csodára vár,,,,,

Fáradt szemeimen bukdácsol az álom,

lassacskán tanyát ver rebbenő pillámon!

Amit nem adhat meg az élet,

a CSODÁT,,,,,

ELHOZZA AZ ÁLOM, MAJD TALÁN ODAÁT!

Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed hogy vége,

Kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre.

Ott van Ő, ki meghallgatja szíved minden bánatát,

Ott van Ő, ki megérti, hogy neked mennyire fáj.

Ő ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány.

Ő vígasztal, ha sírni lát, mert Ő vigyáz rád!

Élünk, várjuk Őt,

Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt.

Aztán a valóság ránk szakad

Lelkünk tovább fáj a kín alatt

Kiáltanánk, hogy Ő is hallja odaát,

Hol vagy, nélküled üres a világ.

Várunk, ha nem jössz, mert nem jöhetsz,

Mi megyünk hozzád, ott leszünk veled.

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.01 mp