Virágok gyertyák versek angyalok





„Tehát vége...
Sosem láthatlak többé...
Sosem ölelhetlek többé...
Sosem foghatom a kezedet többé...
Sosem símogathatom meg az arcodat többé...
Egyvalamit tehetek: szerethetlek örökkön-örökké.”




Valaki elment, akit szerettem. Valaki volt a mindenem.
Búcsú nélkül itt hagyott. Utána csak üresség maradott.
Láttam õt nevetni, boldogan. Hallottam a legszebb szavakat,
Amiket ember csak mondhatott, De elment, s a szívem megfagyott.
Valaki meghalt, akit szerettem. Valaki magával vitte mindenem.





Ma sírva keltem fel, éreztem a jelenléted.
Mintha élnél s próbára tennél.
Szeretlek-e még téged.
Álom volt most már tudom.
Még kell egy kis idõ míg megszokom,
Nem akkor vagyok veled, mikor én akarom.
S mikor eljön a reggel, jön vele a bánat s fájdalom,
Hiányzol SZERETLEK nagyon!





Tudod ugye, bennem élsz!
Mindig itt leszel,
A szívem átölel,
Amíg élem az életem!
Te mindig elkísérsz,
És mindig bennem élsz,
Mindig itt élsz majd velem!





Visszaadom tested,pihenj hát kedves,
Álmodd azt a csendben,
hogy szép volt ez a világ.
Érzem ,hogy itt vagy még most is velem,
bennem élsz tovább,míg dobog a szívem!





Te vagy a Nap, mely lenyugszik este,
Te vagy a Hold, az éjszaka teste,
Te vagy a csillag, mely szemembe ragyog,
Te voltál az Élet, nélküled én sem vagyok.
Elvitted tõlem a Napot, a Holdat és minden csillagot,
Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok.
Nélkülük én megvagyok, de Nélküled meghalok!





Mint tomboló vihar lesújtott a halál,
Bánatos szívünk gyógyírt úgysem talál.
Szeretõ, gondos szívedet nem pótolja senki.
Fáradt testednek, drága poraidnak,
A Jó Isten adjon örök nyugodalmat!








































































































































