Angyalok gyertyák versek.

Õrizni fognak tetteid, Elmúlni nem hagyunk, Emléked nem halványul, Míg Rád gondolunk. Az ember több, mint múló idõ, Az ember egész végtelen, Búcsúzni tán épp ezért reménytelen.

Ma üres lett egy szék és, és üres lett az ágy,

Nem szólít a hangja, és nem gondol már rád.

A végtelenbe tekint, s a nagy útjára vár,

Hol nincsen többé fény, s ahol a madár se jár.

(Nincs annyi könny, nincs annyi fájdalom, Amennyit magába zár egy sírhalom !)

(Örökké él az akit nem felednek, és a síron túl is nagyon - nagyon szeretnek !)

(Nincs már semmi, csak az üresség nekem, Emlékek miket örzök szívemben oly csendesen ...!)

(A szeretet lángja, mely szívünkben ég, Nem alszik el soha, örökkön- örökké ég !)

Egy fényes kis csillag lettél az égen

s haláloddal kioltottad a fényem.

Egyedül hagytál engem a nagyvilágban.

Egyedül hagytál... egyedül, magányban.

Ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom,

Miért létezik halál a világon,

Hiszem, hogy nem hideg sírkõ lesz a felelet,

Hanem boldog folytatás az égben, a felhõk felett.

(A bánat a fájdalom örökre megmarad, Mindig velem leszel, az idõ bárhogy is halad !)

drága Lelkedért !) drága Lelkedért !) sajnos én már nem tehetem . Míg édesen álmodik súgd meg Neki, nagyon- nagyon szeretem és soha el nem feledem !)

Akit szeretünk miért hagy itt?

Istenem Miért megy el?

Hisz õ is csak Tebenned hitt

Mondd akkor mért’ vitted el?

Életünknek egén fénylõ csillag voltál,

Itthagytál bennünket, még csak nem is szóltál,

Most, hogy már kialudt az az áldott fényed,

Pótolhatatlan lesz a Te drága lényed.

Mikor minden ember boldog és vidám,

A magány szomorúsága száll le rám.

Mikor rám mosolyognak az emberek,

Zokogok legbelül, mert nehéz Nélküled!

„Az érzés, hogy nem jön vissza többé… a könnyek, melyek hiába születnek, az emberek, kik örökké szeretnek, a szívek, melyek soha nem feledték, a szívek, melyek egykor még õt szerették, az elmúlás, az elmúlás az, mely mindenrõl tehet… az is, melyet elûzni végleg nem lehet..."

Két kezem összeteszemS a jó Istent úgy kérem,

Akit szívem nagyon szeret,Adja vissza nekem..

Megtanultam éjeken át,remegni,és félni,

én Istenem,jó Istenem,nélküle nem tudok már élni.

Térden állva fohászkodom,fordulj felém Istenem,

add vissza,nekem mert nélküle szenvedés az életem!!

(Az õszi szél elfújja a gyertyalángot, a hajnali fény elûzi az esti álmot. Ne félj, ha a nap megsimítja arcodat, mert amíg fénylik a hold, én õrzöm az álmodat!Jó éjszakát kedvesem!)