Gyászképek

Képgalériák

Idézetek gyertyák virágok

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek,

Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett,

És csak az maradsz,

Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tõlem, kedves,

S én hagytam, hogy menj csak el,

Hiába lett volna minden,

Ki menni akar, engedni kell.

Heinrich Heine

"Most becsukom a szemem, a csodára várva,

Majd kinyújtom a kezem, az ég felé tárva,

Most nem akarok mást, csak sírni-és sírni,

Majd köddé válni, eltûnni, mert ezt nem lehet kíbírni."

Hiányzol.

Az életembõl,

a vonuló felhõk futásából,

az ébredõ nap elsõ sugaraiból.

Hiányzol a tárgyakból,

amelyeket megérintek,

hiányzik a tükrömbõl az arcod.

(...)

Nehéz csönd nyomja szívemet.

Nem látlak, nem érintelek, de mégis érezlek. Itt bent, a lelkemben van egy hang, ami csak veled szól szépen. Te hallod, amit én? A szívünk dallamát? Egy lélek, ami ketté vált és külön úton jár, de ugyanazon célért hajt. Önmagáért. Értem. Érted. Értünk. Mert egyek voltunk és egyek leszünk. Egy olyan dallam, ami csak együtt szólhat tisztán. Külön-külön is létezhet és szólhat, de csak együtt hangozhat igazán szépen.

Csöndben merengve bámulok elõre,

megállt az élet, megállt egy idõre.

Bárhol is kereslek, nem látlak sehol,

felkavartad lelkem, szívem már gyászol.

Szemembõl könnycsepp halkan csordogál,

nincsen már másom, csak emlék, mit itt hagytál.

Az élet oly törékeny, oly rövid,

leirni is nehéz, hogy már nem vagy itt.

Elmondani nem tudom, mi az, amit érzek.

Úgy fáj a szív idebenn,

hogy már nem látlak Téged...

Emléked hátrahagytad... szeretteid szívében,

aranyszállal hímezve Drága Neved,

teljes lényed beragyogja az eget,

mikor kigyulladnak az esti fények,

ezzel üzensz földi szeretteidnek.

.

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.013 mp