Gyászképek

MIT TUDOK MÉG ÉRTED TENNI?

 

KÉPTELEN VAGYOK TÉGED ELENGEDNI!

 

ÍRJAM LE EZERSZER,S VÉGTELENSZER,

 

HOGY SOHA NEM FELEDLEK EL!

Van itt egy fénykép, amelyrõl most is ugyanúgy mosolyogsz rám,

mint azelõtt ... Vagy mégsem? Néma a mosolyod is, 

hiába kergetõznek játékos árnyak az arcodon. Nem szólsz már, csak mosolyogsz némán rám.

Soha többé nem szólsz már semmit? Lélegzetemet visszafojtva nézem a fényképet, 

lesem az arcod, a szemed, a szád? Belesajdul a szívem az érzésbe, annyira fáj, 

hogy már mindig csak egy képrõl mosolyogsz rám. Halkan beszélek HOZZÁD, aztán egyre hangosabban 

kérdezek, de nem jön a válasz,- hát válaszolok is, mit tehetnék mást? Válaszolok helyetted is, 

magamnak, felidézve hangodat, szavaidat...

Még mennyi szép ígéret, 

Mennyi csoda, ami várt volna rá.

Nélküle nem teljesülhet soha már,

És itt maradtam én is álmok, remények nélkül. 

Rám sem várnak már ígéretek, csodák, 

Csak könnyek, kérdések és szomorúság.