lap tetejére

 


 


 

 

Képek versek gyertyák virágok

"Virágerdõ sûrûjében, pihen egy szív csendesen,
Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem.
Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet,
Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek.
Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED! "
 
 
 
 
A titokzatos égben vagy talán,
Mi némán felnézünk, s a szívünk fáj.
Sírunk, pedig Te most fenn az égben,
Már rég pihensz angyalok ölében.
Nekünk most mennünk kell tovább,
De szívünkben vagy, s gondolunk Rád
 
 
 
 
 
 
Múló magány gyötrõ percei, 
édes álom féltett vétkei. 
Lefolyó könnyek, mik valamit mondanak, 
fájó szívek, mik darabokra hullnak. 
Néma világ, mely megöl és eltipor, 
kínzó fájdalom szívembe hatol. 
Kisírt szemek, bánattal telve, 
vérzõ érzelmek a szívembe temetve!
 
 
 
 
 
 
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
 
 
 
 
 
"Az van a szívben amit szem nem láthat,
szó ki nem mondhat..
szomorú szemek tükre azonban mindent elárulhat..
ó vajon a boldogság hol vagyon?
érzem hogy kíváncsi könnycseppek gurulnak ajkamon
fénylő, sós nyomuk csillog szomorú arcomon..
Elmossák a könnyek a bánatot,
de ahogy a cseppek nyoma arcomon..
úgy a bánaté is szememben még ott ragyog.."
 
 
 
 
 
 
Reméled hogy visszatér
Érzed hideg éjszakán,
lágy kezeivel hozzád ér,
s meg is ölel talán.
 
Aztán rájössz ,nincs ott.
Hisz nem is él már.
S te csak a levegöt karolod.
S közben a szíved fáj.
 
Lassan megnyugszol.
Hiányától ordítani tudnál.
Csöndben elalszol.
Hogy ne lássák megint sírtál!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kereső
Belépés
Oldalak
0.013 mp