Versek gyertyák virágok.





Blaschek Attila
Hiányzol
Búcsúszó nélkül hagytál minket hátra,
Úgy támaszkodtunk rád, mint senki másra.
Tanácsot adtál, utat mutattál,
Nekünk mindig csak jót akartál.
Mi lesz velünk, merre menjünk?
Nem vagy itt, hogy fogd a kezünk.
Hiába szeretnénk, nem szólsz hozzánk,
Többé már nem mosolyogsz ránk.
(részlet)





Nyako Zita
Nem tudok...
Nem tudok álmodni szépet...
Tavaszt, virágot, kéket...
Az emlék belül csak éget...
Nem tudlak feledni téged...
Próbáltam csendben megadva...
Némán előrehaladva...
Széllel, faggyal dacolva...
Senki ne lássa, ne hallja...
( részlet)





Maria_HS
Te nem tudhatod
Milyen űrt hagytál a szívemben,
Hiába nyíl virág a kertekben.
Már semmit nem látok színesben,
Örök fagyos tél van a lelkemben.
Reszketek az áldott napfényben,
Örök gyász van csak az én szívemben.





Horváth Edina Anna
Könnyvirágok
Szélvihar tombol, és nem fed burok,
az eső zuhog, lefele csurog,
nézem, ahogy a tócsába cseppen,
csak ácsorgok némán, összetörten.
Könnyeim hullanak, fájdalom éget,
a létezés ezzel nem érhet véget!
Drága szerettünk, téged az égiek hívnak,
mostantól a sírodon könnyvirágok nyílnak.





"Gondolok rád akkor is, mikor nem beszélek rólad.
Ott vagy minden nevetésben, a szeretõ ölelésben.
Ott vagy minden hallgatásban, a néma kiáltásban.
Mikor fákon csiripelnek a madarak jelezvén,
hogy ezzel is újra itt a tavasz.
Ott vagy a nyíló virágokban, a reggeli napsugárban,
A hajnali ébredésben, az éjszakai csendben.
Ott vagy minden rezzenésben, az érintésben,
A viharban hajladozó fákban, minden percben és órában.
Itt vagy velünk, tudom. . . , érzem,
Bár a szemem nem lát téged! "


































































