Gyászképek

Képgalériák

Virágok gyertyák, angyalkák.

Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,

Ha egy sólyom száll az ablakodba, kérlek, ne hajtsd el,

Utolsó emlékem küldöm neked,

Papírra égetve, mennyire szerettelek.

A kín nem enyhül, bár telik az idő.

Hónapra hónap jő. . . eltelik sok- sok idő.

Az időt, mit Veled tölthettem Csak egy pillanatnak érzem,

Nem maradt más nekem,

Csak képek, álmok, emlékek. . .

Drága szíved megszunt dobogni

Már nem hallhattad, az utolsó sóhajt

Már nem érezhetted az utolsó ölelést

Már nem láthattad a szeretteid zokogni.

"Csak addig volt jó nekem míg karomban éreztelek, de elmentél hirtelen.

Itt hagytál egyedül a sötétben, s már nem érzek mást csak végtelen ürességet.

Szomorúságot és keservet, mély fájdalmat szüntelen.

Sosem múló pillanatot mi lelkembe mar, átható gyászt ami örökké tart.

Nappalom-éjjelem ugyanúgy éget, kínoz a tudat... miért mentél el?"

"Gyújtok egy gyertyát és gondolok Rád,

Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád,

Olvad a viasz, a kanóc leég,

Lelkemben bánat, s a szívem sötét,

Megfáradt kezeid már soha nem foghatom,

Szerető szavaid többé nem hallhatom.

Fénylő szemeidbe már sohasem nézhetek,

De senki nem veheti el tőlem az emlékedet!"

De nehéz megtalálni a megfelelő szavakat,

szomorú lelkemből azonnal szerte hullanak.

Hamar elmentél, túl korán,

de tudom, hogy szeretnek, s azt is, hogy siratnak.

Az emlékezés gyertyái napról napra, százával gyulladnak,

fájdalmas könnyek közt szívünkben hamvadnak.

Néha nézz le ránk, töröld le könnyeinket,

nyújts erőt mindhalálig gyászoló lelkünknek.

"Sötét van, mégis bármerre nézek

Körülöttem gyertyák százai égnek

Mindegyik lángja egy életről mesélnek.

De van egy láng mi csak nekem mesél.

Rólad, s arról engem mennyire szerettél

E lángot a szívembe özön míg élek

Míg egyszer majd rólam is a gyertyák mesélnek!!"

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.002 mp