Gyertyák virágok versek.





Nem szakadt le az ég, csak
Hirtelen kihunyt a Nap,
Nem dőlt össze a Világ, csak
Sorsom fonala megszakadt:
- Viszontlátásra, kiáltom némán:
- Viszontlátásra, rögös út porában,
- Viszontlátásra a Hold mosolyában,
- Viszontlátásra az Álmok örök otthonában,
Viszontlátásra egy Magányos Kőszikla nyomában.





Tudom,
értem én,
de még mindig fáj...,
Lelkem nem enged el,
nem érti,
hogy már messze jársz.
Más lett otthonod,
és más lett hazád.
Égi otthonodba,
csillagokkal üzenem:
Szívemben mindig velem maradsz.





"Megpihent szíved,
szemed álomba merült,
Fel szált a lelked
Angyalok közé került, nappal
Angyalként jössz hozzánk,
Éjjel csillagként ragyogsz,
Igaz nem látunk, de tudjuk,
fentrõl mindig Ránk mosolyogsz."





Elmentél tõlünk a csillagok felé,
Aranyló csillagpor hull már a lábaid elé.
Arcunkat könny mossa, mert nem vagy már többé,
De szívünkben emléked élni fog örökké!
Nem tudunk már nélküled boldogságban élni,
A szívünkbõl e fájdalmat ki se tudjuk tépni.
Rád gondolunk éjjel, rád gondolunk nappal,
Itt leszel te velünk a mindennapjainkban.





Nélküled semmit nem érnek a szavak, ha nem Te mondod õket.
Semmit nem érnek a napok, ha nem hoznak hírt felõled.
Semmit nem ér a napfény, ha nem az arcodon ragyog.
Semmit nem suttognak a fák, ha csak egymagam vagyok.
Semmit nem ér a ma, ha nem vagy itt velem,
Nélküled az élet csak fájó értelmetlen gyötrelem.





Ott vagy minden nevetésben,
A szeretõ ölelésben.
Ott vagy minden hallgatásban,
A néma kiáltásban.
Minden percben és órában
Itt vagy velünk. Tudom! Érzem!
Bár a szemem nem lát Téged,
De a szívem érez.















































































































