Gyászképek

Képgalériák

Gyetyák angyalkák virágok

Csak szeretnék felkelni, és rájönni arra,

Hogy ez nem más, mint rémálmok sorozata,

Hogy átölelhesselek százszor még, ezerszer,

És megígérd nekem, hogy soha nem hagysz el!

Hosszú útra mentél

Nem tudhatom hova,

Lelkem gyötrelmében élek:

Látlak még valaha?

Kétségek közt hajózom

Érzelmek nyugtalan tengerén,

Néha felejtődik a bánat

Míg új erőt ad a remény,

hogy találkozunk mi még..

Szemünkben tükrözödik tekintete még

S a boldog órák drága, tiszta üdvét

Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt

És élsz tovább, bennünk ....örökké.

Könnyet csalsz szemembe,

Hogy érzem érintésed,

Csodás boldogság most,

Mit a szívemben is érzek.

Ne engedj el, kérlek,

Néhány pillanatig,

Addig vagyok boldog,

Míg érzem TE vagy itt.

Gondolkodom,emlékezem

E bágyadt napon.

Lelkembe' nincs virág, verőfény,

Csak hervadt, néma fájdalom.

Tévedt madárként egy-egy emlék

Repűl át szívemen,

S szelíden, könyeimet áldva,

Te újra megjelensz nekem.

A nappalok úgy telnek el mint egy álom

És minden éjszaka a reggelt várom

Talán ma lesz a napja, hogy vissza fogsz jönni

S ugy teszünk mintha nem történt volna semmi...

Itt vagy, mikor a kora reggeli harmat friss cseppjeire

tonnás súlyként nehezedik a felkelő Nap feltörekvő fénye,

itt vagy, mikor a szakadó eső függönyként hull alá a tájra,

s a melankolikus érzések közepette lelkem visszavárna,

itt vagy az élet minden apró örömében,

itt vagy, mert kell, hogy itt legyél valahol, énmellettem,

itt vagy - úgy érzem -, hisz mindenben téged látlak,

itt vagy, hisz tudd, örökre a szívembe zártalak!

Távol vagy már tőlem :s a képeinket nézem,

ahogy látom a képeket, a múltat felidézem.

Régen milyen szép volt, olyan jó és tiszta

azt kérdem magamtól, hogyan hozzam vissza?

"Fájnak az emlékek,

bár múlik napra nap.

Nem apad el könnyem,

folyton felfakad.

Lelkemben

gyökeret vert a bú,

napjaim tiszta

kék egét a ború

befedte.

S lelkemben

mélyen örizve

élsz tovább örökre"

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,

Csak jó úgy hosszan ülni a napon,

Nézni a fákat, és nézni az eget,

A messzirõl kéklõ nagy hegyeket,

És lesni a fájó csöndet itt belül,

Amint hiányod könnyhúrjain hegedül.

Szívem szíveddel együtt dobban,

Nem szerethet nálam senki jobban.

Olyan vagy nekem, mint egy édes virág,

Többet érsz nekem, mint az egész világ!

Dermedt, fagyos reggel csendesebb a világ,

Az asztalon fényképed, fehér gyertya, virág.

Rád gondolok most is, széttépett lélekkel.

Örök fájdalommal, örök szeretettel!

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.009 mp