Idézetek gyertyák virágok





"Hiányzol, most érted gyújtok gyertyát,
Te már többé ne lehetsz velem.
Egy múltból visszatérő érzés
Újra elhoz, elhoz nekem."





Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk.
Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet!
Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!"





Lelkünkbe daloddal lelkedet írtad,
Szívünkbe hangoddal bánatod sírtad.
Most mi sírjuk imánk, föl a messzeségbe,
Áldott légy, és örök - Isten tenyerében."





Arcomon a mosolyt,
rég ellepte bánatom,
hisz, akit szeretek,
soha többé nem láthatom!
Küzdök az érzésekkel
és küzdök a fájdalom ellen,
de tudom, a hiánya
örökké itt marad bennem!





Ameddig csak élek rád emlékezem,
az együtt töltött idõt soha nem feledem.
Évek múlnak el, s bennem mégis létezel,
mert emléked nem törli semmi el!





"Az van a szívben amit szem nem láthat,
szó ki nem mondhat..
szomorú szemek tükre azonban mindent elárulhat..
ó vajon a boldogság hol vagyon?
érzem hogy kíváncsi könnycseppek gurulnak ajkamon
fénylő, sós nyomuk csillog szomorú arcomon..
Elmossák a könnyek a bánatot,
de ahogy a cseppek nyoma arcomon..
úgy a bánaté is szememben még ott ragyog.."





Gyertya gyullad meg minden nap,
Nélküled hideg és nyugtalan.
Önmagam soha nem leszek,
Semmiben immár nem hiszek.
Elfelejtettem élni már,
Szívemben nem lesz többé nyár.





A tündöklő gyertyalángok a szívünket éltetik,
s míg bennünk zengeti a szólam a régi zongorát,
Ők békésen keringőznek az égi holdszínű gondolán,
mert egy könnycsepp mindazokért új csillagot festett,
kik értünk éltek, nekünk voltak,
s velünk egykor egyek lesznek.






































































































