Gyászképek

Képgalériák

Gyertyák versek idézetek.

Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel,

Te leszel majd az, ki engem felemel.

Már nem sírok, látod? elengedlek hát,

Mert tudom, hogy ott fönt egy szebb világ vár !

Te nem tudhatod

Milyen űrt hagytál a szívemben,

Hiába nyílik virág a kertekben.

Már semmit nem látok színesben,

Örök fagyos tél van a lelkemben.

Reszketek az áldott napfényben,

Örök gyász van csak az én szívemben.

Nyako Zita

Nem tudok...

Nem tudok álmodni szépet...

Tavaszt, virágot, kéket...

Az emlék belül csak éget...

Nem tudlak feledni téged...

Próbáltam csendben megadva...

Némán előrehaladva...

Széllel, faggyal dacolva...

Senki ne lássa, ne hallja...

Blaschek Attila

Hiányzol

Búcsúszó nélkül hagytál minket hátra,

Úgy támaszkodtunk rád, mint senki másra.

Tanácsot adtál, utat mutattál,

Nekünk mindig csak jót akartál.

Mi lesz velünk, merre menjünk?

Nem vagy itt, hogy fogd a kezünk.

Hiába szeretnénk, nem szólsz hozzánk,

Többé már nem mosolyogsz ránk.

(részlet)

Magányomban köszönt az est egy hosszú, fáradt nap után,

Ágyam szélén kuporgok, s tekintetem megpihen szûk szobám kopár falán.

Emlékek képe hívogat, s képzetem újra elindul feléd,

Néma könnyeket hullajtok, és ökölbe szorítom reszketõ kezem.

Ellenem szövetkezik a csend, hálóját vetette ki rám,

Én kiáltanék, de nem tudok, erõtlen testem áldozat.

Arcomat a párnámba temetem, mély barázdákat szántott lelkemen a fájdalom.

Felsírok, mint egy kis gyerek, mert hiányod fáj nagyon.

"Megpihent szíved,

szemed álomba merült,

Fel szált a lelked

Angyalok közé került, nappal

Angyalként jössz hozzánk,

Éjjel csillagként ragyogsz,

Igaz nem látunk, de tudjuk,

fentrõl mindig Ránk mosolyogsz."

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.006 mp