Gyászképek

Képgalériák

Virágok gyertyák angylkák

Ülni az ablak előtt és várni valakit...

aki már nem jön el

Tudom: a volt volna már sohasem lehet.

Ma sem jön, holnap sem.

Már sohasem jöhet.

Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény.

Tavasz, nyár, ősz és tél, nélküle fúj itt a szél.

Mint amikor gyermekek sírnak, ha éjjel rossz álmot látnak,

Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.

Égő könnycsepp, mondd meg neki, hogy szeretjük,

És amíg élünk, el nem felejtjük.

Örökre elhagyva Egyik percben még itt voltál,

S most csak az üres szobát találom.Akkor még vidáman szóltál..

Remélem mindez csak álom...De sajnos nem úgy látom!

Egy váratlan pillanat és nem vagy,Soha többet nem láthatlak Téged,

S hiába tudom, hogy szíved el nem hagy Akkor is sóvárgok érted!

Szeretlek örökké, értsd meg!Miért kellett a csillagokhoz szállnod?!

Miért nem maradtál tovább velem?!Miért kellett porrá válnod?!

Miért engedted el a kezem?!Állandóan érted könnyezem!

Kisírt szemmel ülök pihenődnél,Még most sem hiszem el, hogy vége,

Hogy megjelensz a Teremtőnél,Hogy nem lehetsz többé életem része!

Nem bírom már nélküled

csak látni szeretnélek,

könnyes szemmel magamhoz ölelnélek,

megcsókolnám arcod kezed,

minden lépted nyomát

csak hadd lássam még egyszer mosolyod!

"Miért sirattok?

Isten arca volt, mely simogatóan reám hajolt,

S én mentem most fényözönben élek

És nem vagyok más, csak tisztuló lélek!

Ha emlegettek, köztetek leszek,

De fáj, ha látom hulló könnyetek.

Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,

Mert én már Istennél vagyok."

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.002 mp