Gyertyák virágok idézetek.





„Tehát vége...
Sosem láthatlak többé...
Sosem ölelhetlek többé...
Sosem foghatom a kezedet többé...
Sosem símogathatom meg az arcodat többé...
Egyvalamit tehetek: szerethetlek örökkön-örökké.”





Hiányzik az érzés,mit melletted éreztem.
Hiányzik az idõ,mit veled tölthettem.
.Hiányzik amit adtam,s amit cserébe kaptam.
Hiányoznak az emlékek ....
és a veled töltött gyönyörû szép percek...





Tudod ugye, bennem élsz!
Mindig itt leszel,
A szívem átölel,
Amíg élem az életem!
Te mindig elkísérsz,
És mindig bennem élsz,
Mindig itt élsz majd velem!





Csak nézek az égre és Õ jut eszembe, Õ és minden cselekedete.
Van egy dolog, amit tudok: Vele lehetek, amikor csak akarok!
Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem, és Õ már fogja is a kezem.
Az álom véget ér, én egyedül vagyok, de még mindig az Õ hangja az, amit hallok.
Újra könnyes szemmel nézek az égre: HIÁNYZOL!! Ezt suttogom halkan az égbe!





Óh, Istenem! Hogy írjam le, amit érzek,
hogy írjam le, hogy hamvadó szívemben
ezer sebbõl vérzek,
távozásod felfogni nem lehet,
csak hullatjuk Érted
a vonásainkat torzító, fájó könnyeket.
Messze távol, egy szelíd kis csillag ragyog,
oda csábítottak el a fények, az angyalok.





A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok,
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.





Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Születtem ,,,,, éltem halálomig.
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.





Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad.
Temethet a halál, pusztíthat vízözön,
Élsz a szívemben ezt is köszönöm.




























































































