Virágok gyertyák idézetek





Álmok, emlékek szép szavak,
Ez minden mi a múltból megmaradt.
Fájdalom s ûr, a szív nem felejt csak tûr,
És remél, hátha a múlt csodája visszatér...





Üvöltenék a széllel
Mikor fájdalmam sírni késztet.
Világgá üvölteném,
Nincs már mi éltet.
Sírnék a széllel
Ha könnyem lenne még.
S ha eso esne,
Velem sírna az ég.





Fájdalom költözött örökre szívünkbe,
Nem múlik el Soha, itt marad örökre.
Itt hagytál mindent amiért küzdöttél,
Elváltál azoktól akiket szerettél.
Nincs erre gyógyir, a bánat itt van velünk,
El nem múló fájdalommal örökké szeretünk!





A temetõben ezer gyertya lángol,
Sír a szél, mert kit szerettél, távol,
De õk Téged megtalálnak bárhol.
Csönd van, nyugodt a szél,
S halkan a füledbe súgja:
Akit szerettél, benned él!





Ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom,
Miért létezik halál a világon,
Hiszem, hogy nem hideg sírkõ lesz a felelet,
Hanem boldog folytatás az égben, a felhõk felett.





Kinyújtom kezem, de csak a semmit fogja,
Itt vagyok látod, térdre rogyva.
Nehéz kövekként hullnak rám az elsárgult levelek,
S viszik magukkal mind, a kristály kék könnyemet.




Várok rád de tudom nem jössz vissza soha.
Nehéz föld alatt ágyaztak neked.
Alszol mozdulatlan.
Hiába zümmög a szél.
Hiába fütyülnek a rigók
Hiába csalogat a napfény.




































