lap tetejére

 


 


 

 

Virágok gyertyák idézetek

Álmok, emlékek szép szavak, 
Ez minden mi a múltból megmaradt. 
Fájdalom s ûr, a szív nem felejt csak tûr, 
És remél, hátha a múlt csodája visszatér...
 
 
 
 
 
 
Üvöltenék a széllel
Mikor fájdalmam sírni késztet.
Világgá üvölteném, 
Nincs már mi éltet.
Sírnék a széllel
Ha könnyem lenne még.
S ha eso esne,
Velem sírna az ég.
 
 
 
 
 
Fájdalom költözött örökre szívünkbe,
Nem múlik el Soha, itt marad örökre.
Itt hagytál mindent amiért küzdöttél,
Elváltál azoktól akiket szerettél.
Nincs erre gyógyir, a bánat itt van velünk,
El nem múló fájdalommal örökké szeretünk!
 
 
 
 
 
A temetõben ezer gyertya lángol,
Sír a szél, mert kit szerettél, távol,
De õk Téged megtalálnak bárhol.
Csönd van, nyugodt a szél,
S halkan a füledbe súgja:
Akit szerettél, benned él!
 
 
 
 
 
Ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom, 
Miért létezik halál a világon, 
Hiszem, hogy nem hideg sírkõ lesz a felelet, 
Hanem boldog folytatás az égben, a felhõk felett.
 
 
 
 
 
 
Kinyújtom kezem, de csak a semmit fogja,
Itt vagyok látod, térdre rogyva.
Nehéz kövekként hullnak rám az elsárgult levelek,
S viszik magukkal mind, a kristály kék könnyemet.
 
 
 
 
 
Várok rád de tudom nem jössz vissza soha. 
Nehéz föld alatt ágyaztak neked. 
Alszol mozdulatlan. 
Hiába zümmög a szél. 
Hiába fütyülnek a rigók
Hiába csalogat a napfény.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Kereső
Belépés
Oldalak
0.02 mp