Gyertyák virágok versek idézetes képek





Nem hittem volna, hogy ily fájdalmas a halál,
Nem hittem volna, hogy valaha is itt hagynál.
Most már tudom, a gyász égetõ fájdalom,
Mégis reménykedem: ez az egész csak rémálom.





Megállunk sírodnál csendesen,
Tudjuk, hogy odalenn már
Nem fáj semmi sem.
Könnycsepp gördül arcunkon,
Mert hiányzol nagyon.
Nyugodj csendesen,
Legyen békés álmod!
Találj odafenn örök boldogságot!





Eljöttem hozzád, itt vagyok újra Veled,
nem kulcsolhatom többé kezembe kezed.
Az utad tovább csillagösvényen járod,
fényévnyi távolok már a Te világod.





Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény.
Tavasz, nyár, ősz és tél, nélküle fúj itt a szél.
Mint amikor gyermekek sírnak, ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.
Égő könnycsepp, mondd meg neki, hogy szeretjük,
És amíg élünk, el nem felejtjük.





Arcodba temettem
szerelmem, mindenemet.
Szikkadt földön, köves égen
hol keresselek?
Álmaimban gyönge álmod
sohasem kisért.
A hold párkányain jár ki
nem halt, mert nem élt.




Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva.
A percek szenvednek, várnak az idő halálára.
Minden hideg, minden fagyott,
csak hiányod állandó.





„De nehéz nevetni, amikor sírni kéne
Csillagot hazudni a beborult égre!
Vidám nevetéssel verni fel a házat
Mikor a szívem mélyén ott a bánat!”





Nem bírom már nélküled
csak látni szeretnélek,
könnyes szemmel magamhoz ölelnélek,
megcsókolnám arcod kezed,
minden lépted nyomát
csak hadd lássam még egyszer mosolyod!






Nem felejtünk, míg dobog a szívünk
Úgy érezzük te is itt vagy velünk
Korán meghaltál, pedig mindenünk Te voltál
Magad után összetört szíveket hagytál











































































