Gyertyák virágok idézetek.





„Árvaként lelkünkbe hatol az emlék
magára ölti a gyász köntösét
örökre szívünkbe zárjuk, kit nem rég
elvitt a kegyetlen gyilkos sötét.”
(Szabó Balázs)





„Csendesen alszik, megpihent végleg
angyalok bölcsője ringatja már
nem jöhet vissza, hiába hívjuk
emléke szívünkben otthont talál…”





„Lecsukott szemmel még látom a lelkét
ki mellettem ül, és nékem mesél…
nem, maradt utánad, más csak az emlék
Örökké szeretlek bárhol legyél!”





„Elment egy lélek ma ismét a Földről
kit szívünk többé el sosem feled
csendesen figyelsz ránk már odaföntről…
legyen helyettünk: Isten Veled!”





„Kit szeretünk miért hagy itt?
Istenem Miért megy el?
Hisz ő is csak Tebenned hitt
Mondd akkor mért’ vitted el? „





„Emlékszel mit mondtam? bárhova is megyek
nem hagylak el sohasem…
töröld meg a szemed, súgok valamit neked:
Szeretlek a síron túl is kedvesem!”





„Fekszem egy álomszép réten
s körülöttem táncolnak az angyalok…
szaladnék feléd, sietnék
hozzád,… de sajnos már nem tudok.
Ha majd leszáll az éj válassz
magadnak egy szépen fénylő csillagot…
az a fénypont vigyáz majd rád..
ha hiszed azt, hogy ott vagyok….





„Hirtelen mentél el, köszönni sem tudtál,
örökre lecsuktad csillag szemed
vigyázunk az álmodra… Te csak aludjál!
Kedves szerettünk Isten Veled!”





„Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.”
(Ady Endre)





„Tied a csend a nyugalom,
Mienk a könny a fájdalom.
Akartunk mi annyi jót és szépet,
De a sors életünkben,
Mindent összetépett.”





„A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk, mely
nagyon fáj!”





„De most könnyet se ejts,
nem érdemes. De ha jó fajta bort
töltenél, locsolj egy
kortyot a földre, komám, s abból
tudom majd, hogy szerettél.”




















































