Gyászképek

"Álmok, emlékek szép szavak, és

Minden ami a múltból megmaradt.

Fájdalom az úr, a szív nem felejt,

Csak tűr és remél,

Hátha a múlt csodája visszatér,"

"Nőnek az árnyak s ahogy

fogynak az esték,

úgy fáj egyre jobban,

hogy minden csak emlék."

Nehéz a jelenben élni, ha 

 

Hiányzik valaki a múltból.

"Egy szál gyertya, mely lassan végig ég.

Egy élet, mely percek alatt véget ért.

Itt hagytad azokat, akik szerettek nagyon téged,

De emléked örökre szívünkbe égett." 

 Ahogy az álmok véget érnek,

Elalszanak azok a fények,

De bennem minden megmarad,

 

hogy szeretetünk örök és halhatatlan.!

Gyertyák lángja imbolyogva ég,

Fejünk felett felhős, szomorú az ég.

Ezernyi emlék mi a szívünkben él,

 

Imáinkról suttog a hűvös szél.

Valami eltűnt, vissza soha nem jön,

hasztalanul hullik szememből a könny.

Csak az hal meg, akit elfelednek.

 

Örökké él, kit nagyon szeretnek.

Beszélnék, de a  hang torkomban reked.

Oly sok szép szót gondoltam  Neked.

De csak hallgatok.

 

Nem akarnak formálódni a mondatok.

_{A végtelenbe ment  és örök vándorútra,}

_{a fényhídon át hívott a végtelen hatalma,}

_{hol szállhattál felhőre, holdra, csillagokra!}

 

_{"A fényhíd, örökre összeköt bennünket."}

Emléked szívünkben örökké él.

Elmúlt, mint száz pillanat. 

Tudjuk, mégis hogy múlhatatlan.

 

Mert szívek őrzik, nem szavak.

Valaki talán távozik...

Eltűnik messze végtelenbe, De emléke itt marad,

Őrizd a szívedbe.

 

Szívemben mindig ott leszel.

"Könnycsepp maradsz a szemeinkben,

Fájó, égő, könnycsepp,

 

Mint a múló emlékezet, Az arcunkon görget."

Szavakkal el nem mondhatom,

versben le nem írhatom,

Hogy mennyire Hiányzol!

Nincs rá szó és nincs rá hang,

s nincs senki, aki visszaad.

S amíg élek erre nincs vigasz...