Virágok gyertyák





Nem ég már benned a szeretet lángja,
belül kihalt az érzelmek fáklyája,
de mi könnyeinkkel mindig eljövünk,
szeretetünkkel Rád emlékezünk!





Visszaadom tested,pihenj hát kedves,
Álmodd azt a csendben,
hogy szép volt ez a világ.
Érzem ,hogy itt vagy még most is velem,
bennem élsz tovább,míg dobog a szívem!






Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylõn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élõn
Tenélküled!





Te vagy a Nap, mely lenyugszik este,
Te vagy a Hold, az éjszaka teste,
Te vagy a csillag, mely szemembe ragyog,
Te voltál az Élet, nélküled én sem vagyok.
Elvitted tõlem a Napot, a Holdat és minden csillagot,
Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok.
Nélkülük én megvagyok, de Nélküled meghalok!




Mint tomboló vihar lesújtott a halál,
Bánatos szívünk gyógyírt úgysem talál.
Szeretõ, gondos szívedet nem pótolja senki.
Fáradt testednek, drága poraidnak,
A Jó Isten adjon örök nyugodalmat!





"Ez a legnagyobb fájdalom,
mi engem érhet,
ISTENEM! Segítsd õt,
csak erre kérlek!
Légy vele, óvd, vigasztald,
öleld át helyettem!
ISTENEM! TE tudod, hogy mennyire szeretem!!!!






































































