Gyászképek

Képgalériák

Gyertyák idézetek angyalok.

Hiába telnek múlnak el az évek,

Még mindig látod, de ha nyúlsz felé, el nem éred.

Minden emlék és kép előtör,

Veled marad örökké akit megőrzöl.

Sok virág, gyertyafény, nagy bánat az enyém.

Aki elment a csillagokból int felém.

Ott fenn az angyalok hárfája szebben szól

tudom én, már nem számít, ha a föld beomol.

"Kereslek Téged a zajban, a csendben,sivár puszta tájban, s őrjítő tömegben.

Álmomban a Te arcodat látom,felébredni ezért, többé sosem vágyom.

Múlnak a napok, s fakul a remény,hogy valaha egyszer újra látlak én.

Mikor még itt voltál,

Mikor mindennap láthattál,

És én is láthattalak,

Akkor még nem éreztem a mostani fájdalmamat.

Elmegyek hozzád mindig, amíg élek,

Nem hagylak magadra, mindig visszatérek!

Ha eljő az én órám, hozzád hazatérek.

Hiányod fájdalom, elviselni nehéz,

Örökké él szívemben a rád emlékezés.

Nézd a könnycseppet, ahogy lecsordul az arcomon!

Kint esik az eső, kopognak a cseppek a sírodon.

El sem búcsúzhattam! Elrohant az alkalom.

Fájó szívvel gondolok reád minden keserves nap,

Minden pillanat ajándék, amit az emléked ad.

Visszaadom tested

pihenj hát kedves

Álmodd azt a csendben,

hogy szép volt ez a világ

Érzem ,hogy itt vagy,

még most is velem,

Bennem élsz tovább,

míg dobog a szívem

Szívünkbe markol az emlékezés, kedves arcod mindig bennünk él,

Időnk szabott, óránk száma kevés, e nap a tiéd, előttünk a tél.

Hogy nem lehetsz velünk, ma is fáj, nélküled üres a mozdulat.

lelkedet őrzi a ködös táj, Veled száll tovább a pillanat.

Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed hogy vége,

Kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre.

Ott van Ő, ki meghallgatja szíved minden bánatát,

Ott van Ő, ki megérti, hogy neked mennyire fáj.

Ő ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány.

Ő vígasztal, ha sírni lát, mert Ő vigyáz rád!

Múló magány gyötrő percei,

édes álom féltett vétkei.

Lefolyó könnyek, mik valamit mondanak,

fájó szívek, mik darabokra hullnak.

Néma világ, mely megöl és eltipor,

kínzó fájdalom szívembe hatol.

Kisírt szemek, bánattal telve,

vérző érzelmek a szívembe temetve!

Ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom,

Miért létezik halál a világon,

Hiszem, hogy nem hideg sírkő lesz a felelet,

Hanem boldog folytatás az égben, a felhők felett.

Egy fényes kis csillag lettél az égen

s haláloddal kioltottad a fényem.

Egyedül hagytál engem a nagyvilágban.

Egyedül hagytál... egyedül, magányban.

Ne sírj akkor értem, ha elmegyek innen,

Hisz lelkem, emlékem tovább él szívedben.

Nem örök a búcsú, talán el sem válunk,

Hisz a lelkünkben már régen egyek vagyunk.

Ne sírj akkor értem, ha innen elhívnak,

Szépségeit őrizd magadban a múltnak!

S tekints a jövőbe, hogy mi várhat ránk még,

Hisz közös otthonunk a gyönyörű kék ég.

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.009 mp