Gyertyák idézetek angyalok.





Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad.
Temethet a halál, pusztíthat vízözön,
Élsz a szívemben ezt is köszönöm.





Könnycsepped zuhan az égbõl
keres minket szüntelenül
de nem talál meg minket soha
mert porba hull és így ér véget az útja
Bárhol jársz, tudd, hogy mindenütt a szívedben élek,
Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged!





Remegő kezét kezemben fogtam
Szeme színte beszélt
De én szavak nélkül is tudtam
Nem fájt még annyira
Soha de soha semmi
Mint akkor és ott
Csendben elengedni





Hiába telnek múlnak el az évek,
Még mindig látod, de ha nyúlsz felé, el nem éred.
Minden emlék és kép előtör,
Veled marad örökké akit megőrzöl.





Sok virág, gyertyafény, nagy bánat az enyém.
Aki elment a csillagokból int felém.
Ott fenn az angyalok hárfája szebben szól
tudom én, már nem számít, ha a föld beomol.





"Kereslek Téged a zajban, a csendben,sivár puszta tájban, s őrjítő tömegben.
Álmomban a Te arcodat látom,felébredni ezért, többé sosem vágyom.
Múlnak a napok, s fakul a remény,hogy valaha egyszer újra látlak én.





Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
„Children of Distance”





„Túl sötét lett a nappal és túl sötét az este is,
A valóság túl szomorú az álomvilág meg hamis,
Elfutnék az emlékek elől, de nincsen hova,
Hisz Ő az, akit nem fogok elfelejteni soha.”





Imára kulcsolt remegő kezekkel,
könnyel áztatott szomorú szemekkel,
Istent kérem hallja meg jajszavam,
hallja meg lelkem mekkora gyászba van.








































































































































