Gyászképek

Képgalériák

Angyalok virágok gyertyák.

Nem hittem volna, hogy ily fájdalmas a halál,

Nem hittem volna, hogy valaha is itt hagynál.

Most már tudom, a gyász égetõ fájdalom,

Mégis reménykedem: ez az egész csak rémálom.

"Elhervadó õszirózsa, hulldogáló tarka lomb,

Boruljatok sírhalmomra,

legyen bársonypuha domb.

Elrepültek már az évek, Isten sok napot adott,

Megtört testtel földbe térek, de szívetekben ott vagyok."

Távolodó évek

Távolodó évek, messze már a rég,

Szemed régi fénye csillagokban ég.

Örök érzet ma is mennyei kötelék,

Kezeddel még megsimítsz, érzem melegét.

Révedezve állok esti gyertyafényben,

Megremego lángok hívnak hozzám téged.

Múltunkat idézem, mosolyodat látom,

Arcomon egy könnycsepp megint utat vágott.

Imámat suttogom, kérlelem az Istent,

Szeretetem érintse lelked a mennyben.

Érzem a fényed, mint Krisztusi sugallat,

Őrizem a lelked fejfádba takarva.

Jajongó sóhajtás, visszatérő álom,

Hajnalig megnyílik égi mennyországod.

Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény.

Tavasz, nyár, ősz és tél, nélküle fúj itt a szél.

Mint amikor gyermekek sírnak, ha éjjel rossz álmot látnak,

Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.

Égő könnycsepp, mondd meg neki, hogy szeretjük,

És amíg élünk, el nem felejtjük.

Nem felejtünk, míg dobog a szívünk

Úgy érezzük te is itt vagy velünk

Korán meghaltál, pedig mindenünk Te voltál

Magad után összetört szíveket hagytál

Elmentél tőlünk a csillagok felé,

Aranyló csillagpor hull már a lábaid elé.

Arcunkat könny mossa, mert nem vagy már többé,

De szívünkben emléked élni fog örökké!

"Ma is sírnak az angyalok velem.

Hisz elment tõlem, kit nagyon szerettem.

Némán könnyeznek az elsárgult levelek.

Hangtalan ejtem ki drága nevedet."

Kereső

Belépés

Linkek

Oldalak

0.012 mp